A KJNT 2. Évkönyve sem valamely meghatározott tematikában közöl írásokat, hisz a cél az volt, hogy az egy év alatt született legjobb írások kapjanak helyet benne. Major Miklós a népi tájtudatról, Zsigmond Győző a gombának a népi kultúrában betöltött szerepéről, Gub Jenő a sóvidéki lótartásról ír. Székely Ferenc, Márton Béla és Nagy Ödön hagyományos népi mesterségeket írnak le, István Lajos és Keszeg Vilmos hiedelmeket vizsgálnak, míg Tánczos Vilmos és Mohay Tamás archaikus népi imádságokat közölnek és elemeznek. Ezek mellett olvashatunk a verses népi epikáról, a népmese bizonyos motívumairól, az útmenti kegyhelyekről, magyar személyiségek latin-amerikai útjairól és az utóbbi ötven év erdélyi néprajzi szakirodalmáról.