A kötet címe (Holtvágányon) a magyarságpolitika alakulására utal. A második világháborút követően – az ötvenes évek első felének klasszikus sztálinista időszakát leszámítva – az RKP mindvégig a román állam- és nemzetépítés paradigmájában gondolkodott. A Ceaușescu-korszak második felében a megváltozott belső hatalmi mechanizmusok és a külpolitikai hatások következtében a pártvezetés szakított az előző korszakok nemzetiségpolitikai modelljeivel. Az RKP a homogén román társadalom és ’szocialista nemzet’ jövőképét tűzte zászlajára. A romániai zsidók és németek többségének távozása után Ceaușescu nyílt asszimilációs politikába kezdett a magyarság irányába is. A román nemzetépítés sikereivel ellentétben a magyarságpolitika és az erdélyi magyarság sorsa holtvágányra került. A nyílt asszimilációs törekvéseknek kitett, megcsonkított kulturális és oktatási intézményhálózattal, jelentős társadalmi pozícióvesztéssel sújtott romániai magyarság a nyolcvanas évek második felében, a Romániában kiépített szocialista rendszer keretei között már nem remélhette sorsának jobbra fordulását.

A kötetben közölt dokumentumok az 1974–1989 közötti korszak magyarságpolitikájának megértéséhez nyújtanak fogódzókat.