Az Óriások árka

„A Bekecsnek Marosszékre néző nyugati oldala két lépcsőzettel – székelyesen lonkával – emelkedik. Selyéből egy meredek köves oldalon mászva ki, egy óra alatt érünk a havas azon első lonkájára, hol a hegynek lépcsőleges bemetszése, vagyis terasz-szerű keskeny térszalaga van. Ezen alsó lonkán vonul át az Óriások árka, mely nem más, mint az általunk Szováthánál látott s a Restástetőig elkísért úgynevezett Rabsonné útjának folytatása, mely onnan az Aszalványon, Körtvélyes alján felcsap a Bekecs déli bütüjénél, onnan Kovács szene, Gábor orotványa, Agyagapataka, Farkas vésze, László Mihály tava, Csere csorgója, Csere felett és Likat teteje nevű helyeken átvonulva, a Nyires élin leszáll a Mikházánál lefolyó Peres patakhoz, szóval az a Bekecsnek nyugati lankás oldalát a lehető legegyenesebb irányban szeli át és Szovátháról Mikháza tájáig 2 mérföldnyi egyenes méretben nyúlik el, mit azon körülmény, hogy hegyen-völgyen megy el, legalább is még 1 mérfölddel meghosszabbít.

 A néphit azt tartja, hogy az Mikházán túl is egész Beszterczéig folytatódik, de én a vidéket – hol annak át kellene menni – figyelmesen felkutatván, sehol semmi nyomára és emlékére nem akadtam, valamint Szováthán túlról, illetőleg a szováthai sóhegyeken túl annak ismét tovább folytatását felfedezni nem tudtam; igy tehát azt kell hinnem, hogy az Szováthától csakis a mikházi castrumig nyult, mi azon hitre jogosit fel, hogy az nem más, mint azon római útnak folytatása, mely Apulumtól a Maros mellett feljőve, Vásárhelynél, Kebelénél a Nagy-Nyárád terére átcsapván, egész Mikházáig, illetőleg az ott levő castrumig tisztán követhető, hol az eddigi kutatók annak nyomát elveszitették; de én feltaláltnak hiszem a Bekecsen átvonuló fenn megjelölt Óriások árkában, mely Mikházátl a rómaiak idejében mivelet alatt állott szováthai sóhegyekhez viszen át egyenes vonalban.

A kérdéses Óriások árka egy alapjában 2–3 öl széles töltés, melynek nyugati oldalán 2 öl széles és éppen ily mélységű teknősödés vagy sáncz vonul el; túlsó vagy keleti oldalán ily sáncz ma nem levén látható, ez az út elméletének ellene mondana, de feltehető, hogy felső vagy keleti sánczát a felülről lerohanó s a töltés által felfogott vizek töltötték be, míg az alsó mély sáncz ugy keletkezett, hogy az úttöltéshez és a talajegyengetéshez szükséges föld onnan vétetett. A fenn elősoroltak mellett még az út elmélete mellett szól az is, miszerint töltésünk szembeötlőleg a hegy lankásabb, járhatóbb részét keresi, mit a Székelyföldön levő más töltéseknél, mint a rikai Kakasbarázda, a hargitai Ördögök útja, a Parajd feletti Rabsonné útja és a Partiumban levő Tündérek útjánál* sehol sem találjuk, mert minden tekintet nélkül a vidék földrajzi alakulására, hegyen-völgyön, meredek sziklákon torony irányban hatolnak át. Azonban én ezen hiányosan okadatolható sejtelmemet korántsem akarom csaalhatatlan igazságként felállitani; én véleményemet kimondám, a töltés vonalát nyomról nyomra követve megjelölém főleg azért, hogy majd szakértők e vonalon teendő ásatások s tudományos kutatások által a valót kiderithessék, biztosan megállithassák.” (Orbán Balázs)

Óriások árka, amelyről többek között azt is feltételezik, hogy a hajdani római úton azért mélyítették a nyomvonalat, hogy az ellenség ne lássa azokat, akik ott elhaladnak, de lehetett egy védőfal-rendszer része is. Természetesen ezek hipotézisek, de az árok önmagában különlegesség, természeti látványosság. Tündér Ilona útjának is nevezik.

Dénes István

2007 Székelyföldi töltésvonulatok 3. Acta Siculica. 253–285.

Váradi Péter Pál – Lőwey Lilla

2008 Erdély – Székelyföld – Felső-Nyárád vidéke. Péter Pál Kiadó, Veszprém.

Az Óriások árka a kistérség emblematikus természeti értékei közé tartozik. Megőrzése, népszerűsítése hozzájárul a kisrégió turisztikai vonzerejének növeléséhez.