Erdélyi értékek tára


Értékmutató
a   b   c   d   e   f   g   h   i   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Értéktár

Településmutató
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v  

Kiadvány


Jakab Albert Zsolt - Vajda András (szerk.) Érték és közösség. A hagyomány és az örökség szerepe a változó lokális regiszterekben. (Kriza Könyvek, 39.) KJNT, KJolozsvár, 2016.

 

Kötetünk az Erdélyi Értéktár és az értékgyűjtő mozgalom beindítását és népszerűsítését célzó projekt keretében szervezett két konferencia előadásainak anyagából közöl válogatást. Az első konferenciára 2015. augusztus 18-án Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában, az Erdélyi Értéktár létrehozását célzó projektindító rendezvényeként került sor Örökség és megjelenítés. Patrimonizáció, vizualizáció és mindennapi használat címmel, a második pedig 2015 október 9–10. között, Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeummal partnerségben zajlott Érték és közösség. Új utak és kihívások az erdélyi értékkutatásban – a KJNT vándorkonferenciája címmel. Mindkét rendezvény a helyi és regionális néprajzi értékekre irányította rá a figyelmet. Az előadók a néprajzi értékek feltárásának, dokumentálásának, adatbázisba (értéktárakba) történő rendezésének, valamint az értékeknek a helyi közösségek mindennapjaiba történő beépítésének a hosszú (a múltban és a jelenben egyaránt zajló) folyamatait vizsgálták. Aranyosszéki, kalotaszegi, marosszéki és háromszéki néprajzi kutatások és értékfeltáró kezdeményezések valamint megvalósítások kerültek bemutatásra.

A kötetbe válogatott tanulmányok három nagyobb tömbbe csoportosíthatók. A két bevezető tanulmány a hungarikum mozgalom néprajzi megközelítését, elméleti beágyazást próbálja meg elvégezni. A tanulmányok másik része egy-egy részterületen, épp zajló, vagy az elmúlt évtizedekben végzett örökségfelmérések eredményeit veszik számba. A kötet második felében található tanulmányok pedig konkrét esetelemzéseket tartalmaznak.

A kötetbe található tanulmányok egymás mellé sorolása a leltározás szándékát is magába rejti, hiszen meggyőződésünk, hogy ahhoz, hogy az erdélyi néprajzi értékeket bármilyen értékfeltáró, örökségesítő folyamatba lehessen integrálni elengedhetetlen számba venni azokat, amelyeket már tanulmányoztak és feltártak, leírtak és értelmeztek – azaz elhelyeztek valamilyen értelmezési horizontba –, és bevittek a tudományos/nyilvános diskurzusba.