A Nyárád menti római határvédelmi rendszer (limes)

A Maros megyei római határszakasz (limes) kutatása során felmerül a védelmi vonalhoz tartozó lelőhelyek megőrzésének és bemutatásának a szükségszerűsége. 2012-ben a Maros Megyei Múzeum kezdeményezésére elindult a Római limes útvonal projekt. 2013-ban elkezdődött a Nemzeti Kulturális Alap Adminisztrációja (AFCN) és a Maros Megyei Tanács által finanszírozott kulturális projekt második szakasza. A projekt célja a Maros megye területére eső limes szakasz új lelőhelyeinek beazonosítása, illetve a már ismert lelőhelyek alaposabb feltérképezése terepbejárás, légi régészeti és geofizikai kutatások segítségével. Az adatok térinformatikai feldolgozása lehetővé teszi a védendő objektumok kiterjedésének pontosabb meghatározását és bemutatását.

A Maros megyei limes szakaszon három segédcsapat tábor ismert (Marosvécs, Mikháza és Sóvárad), melyek szomszédságában települések (vicusok) jöttek létre, ahol a katonák hozzátartozói és a szükségleteiket kiszolgáló kereskedők és kézművesek telepedtek le. A táborokat a limes út kapcsolta össze, lehetővé téve a katonaság ellátását és a csapattestek gyors mozgását. Az itt állomásozott katonák feladata volt az ezzel párhuzamosan haladó határ védelme, amit egy komplex őr- és jelzőtorony rendszer, valamint völgyzáró gátak kiépítésével valósítottak meg. A három segédcsapattábor mellett öt őrtorony kerül bemutatásra melyek Felsőrépa, Libánfalva, Alsóköhér és Nyárádremete határában találhatóak.

A Felső-Nyárád mente területét észak-dél irányban szeli át a Római birodalom határvonala, mely Dácia tartomány létrehozásával, a 2. század elején jön létre, és mintegy 150 évig képezi a provincia és egyben a birodalom határát. A mikházi segédcsapattáborban állomásozott a cohors I Augusta Ituraeorum és ennek szomszédságában alakult ki az a civil település melynek a fürdőépületét is beazonosították. A tábor vonzáskörébe tartozott a Szakadát vár-i és a Tompa tető-i őrtorony, melyek célja a tartományba vezető fő útvonalak ellenőrzése volt.

A Nyárád mentén (nyugati irányba) hosszasan követhető az a római út mely Mikházát a Maros völgyével köthette össze.

Pánczél Szilamér-Péter

Ferenczi, I. – Petică, M.

1982 Cercetări de topografie arheologică în judeţul Mureş (Partea I-a). Acta Musei Napocensis 19. 557–584.

1994 Limes-ul Daciei. Contribuţii la cunoaşterea sectoarelor Brâncoveneşti-Călugăreni şi Călugăreni-Sărăţeni (jud. Mureş) I. Apulum 31. 140–166.

1995 Limesul Daciei. Contribuţii la cunoașterea sectoarelor Brâncovenești-Călugareni și Călugăreni-Sărăţeni (jud. Mureș) II. Apulum 32. 121–143.

Glodariu, I.

1972 Călugăreni. In: Pippidi, D. M. (coord.): Dicţionar de istorie veche a României (Paleolitic – sex. X). Bucureşti, 141–142.

Gudea, N.

1979 The Defensive System of Roman Dacia. Britannia 10. 63–87.

1997 Der dakische Limes. Materialien zur seiner Geschichte. Jahrbuch des Römisch-Germanischen Zentralmuseum Mainz 44. 1–113.

Lazăr, G.

1995 Repertoriul arheologic al judeţului Mureş. Târgu Mureş.

Man, N.

2006 Ceramica ştampilată descoperită în castrul roman de la Călugăreni. Marisia 28. 113–117.

Man, N – Cioată, D. M.

2012a Archaeological Researches in the Military Vicus from Călugăreni. Marisia 32. 85–99.

Man, N. – Cioată, D. – Crişan, C. – Panczel, Sz. – Cociş, S.

2012b Călugăreni, com. Eremitu, jud. Mureş. Punct: Vicusul castrului roman de la Călugăreni. In: Angelescu, M. V. (ed.): Cronica cercetărilor arheologice din România. Campania 2012. Bucureşti, 34–37.

Man, N. – Crişan, C. – Cioată, D.

2005 Călugăreni, com. Eremitu, jud. Mureş. Punct: Castru roman. In: Angelescu, M. V. – Oberländer-Târnoveanu, I. – Vasilescu, F. (eds.): Cronica cercetărilor arheologice din România. Campania 2004. Bucureşti, 101–102.

Marcu, F.

2009 Organizarea internă a castrelor din Dacia. Cluj-Napoca.

Paulovics, I.

1944 Dacia keleti határvonala és az ugynevezet „dák”-ezüstkincsek kérdése. Kolozsvár.

Pánczél, Sz. P. – Szabó, M. – Visy, Zs.

2011 Dácia superior keleti határának régészeti kutatása. / Archaeological research on the Eastern Frontier of Dacia Superior. In: Visy, Zs. (szerk. / ed.): A Danube Limes program régészeti kutatásai 2008-2011 között. Jelentés a Danube Limes UNESCO World Heritage Site pályázat keretében a PTE BTK Régészet Tanszékének kutatócsoportja által végzett kutatásokról. / The Danube Limes Project Archaeological Research between 2008-2011. Report on the research carried out by the research team of the Department of Archaeology, University of Pecs within the framework of the Danube Limes UNESCO World Heritage Site project. Pécs, 173–180.

Popa, A. – Cociş, S. – Klein, Ch. – Gaiu, C. – Man, N.

2010 Geophysikalische Prospektionen in Ostsiebenbürgen. Ein Deutsch-Rumänisch-Moldauisches Forschungsprojekt an der Ostgrenze der römischen Provinz Dacia. Ephemeris Napocensis 20. 101–128.

Protase, D.

1965 Castrul roman de la Călugăreni (r. Tîrgu Mureş). Săpăturile din anul 1961. Acta Musei Napocensis 2. 209–214.

Visy, Zs.

2008 Dacia limese mint lehetséges világörökségi helyszín. In: Uő. (szerk.): Tanulmányok Énlaka történetéről és kultúrájáról. Énlaka–Pécs, 159–173.

2009a Archäologische Forschungen an der östlichen Grenze von Dacia Superior. In: Biró, Sz. (hrsg.): Ex officina... Studia in honorem Dénes Gabler. Győr, 587–598.

2009b Régészeti kutatások Dacia superior keleti határán. In: Körösfői, Zs. (szerk.): Kutatások a Nagy-Küküllő felső folyása mentén. Székelykeresztúr, 107–115.

A limeshez tartozó lelőhelyek népszerűsítése és a helyi közösséggel való együttműködés révén megelőzhető ezek további pusztítása, másrészt olyan stratégiák kidolgozása válik lehetővé, melyek célja a limes turisztikai hasznosítása. Egy útvonal formájában szándékozunk a limest bemutatni, melyet ingyenesen terjesztett térképek és egy ismertető füzet, illetve a projekt honlapján közzétett részletesebb információk révén szeretnénk az érdeklődőkkel megismertetni. A nehezebben megközelíthető helyszínekhez jelzett turistaútvonalak és irányjelző táblák vezetnék el a látogatót, a lelőhelyekről pedig magyarázó táblák nyújtanának felvilágosítást.