Erdélyi értékek tára


Értékmutató
a   b   c   d   e   f   g   h   i   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Értéktár

Településmutató
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   r   s   t   u   v  

A szentháromsági középkori templom és harangláb




A javaslatot benyújtó intézmény: Nyárádmente Kistérségi Társulás

A javaslatot benyújtó személy: Balássy András

Képek


Leírás

Nyárádszentlászlóval átellenben, a völgy másik oldalán helyezkedik el Szentháromság. Neve először az 1332-es pápai tizedjegyzékben jelenik meg, ekkor már plébániatemploma volt, Sancta Trinitate néven emlegették, és ugyanígy találjuk az 1334, 1335-ös tizedjegyzékekben is.  1567-ben Szent Orontás néven szerepel, amelyet a reformáció után kapott, egyesek szerint ezt a gúnynevet az unitáriusok adták.

Egészen a 18. századig ezen a néven szerepel, a katolikusok Mária Teréziához is kérelmet nyújtottak, hogy a falu kapja vissza régi nevét, amelyet aztán 1764-ben sikerült is visszanyerni.

Szentháromság középkori temploma ma katolikus, régiségére kevés építészeti elem utal. A 19–20. században teljesen átépítették, barokk és historizáló elemek dominálnak. Ami középkori voltára enged következtetni, az a támpillérekkel körülvett, sokszögzáródású szentély.

A reformáció után a településen az unitáriusok kerülnek többségbe, ezért a templomot is az unitárius egyház kapta meg, de 1752-ben a katolikusok felfegyverkezve visszafoglalták azt. Az unitáriusok panaszlevelet nyújtottak be Bornemissza József báróhoz az ügy intézésére, ugyanakkor kérvényt adtak be gróf Lázár Jánoshoz a rendek elnökéhez és a királyi főkormányszékhez is. Mivel választ nem kaptak, április 17-én az unitáriusok visszafoglalták a templomot, az oltárt és a többi bútort ki tették a templom mellett található temetőbe. Erre a templomot a gubernium 1754-ben bezárta, majd 1764-ben a katolikusoknak ítélte, ugyanakkor azt is elrendelték, hogy a falu neve Szentháromság legyen és ne Szentrontás.

Temploma a falu északi végében fekszik, kelet-nyugat tájolású teremtemplom, sokszögzáródású szentéllyel. Nyugati oldalán áll a barokkos torony, mely háromszintes, félköríves bejárattal. A hajó déli oldalához portikuszt építettek, amely két oldalán két nagyméretű félköríves ablak töri át a falat, emellett a portikusz bal oldalán még egy kisebb félköríves ablakot is láthatunk, a két ablak közt egy lépcsős támpillér áll.

A szentély sarkain kőlappal fedett, lépcsősen kialakított támpillérek vannak, két nagy félköríves ablak világítja meg a belső teret. A szentély déli oldalához kapcsolódik a sekrestye.

A hajó belseje teljesen átalakult, síkmennyezet fedi. Félköríves diadalív választja el a szentélyt a hajótól, a szentélyt dongaboltozat fedi. A szentélyben oltárt helyeztek el, ugyanakkor itt található egy kőből faragott keresztelő medence is, amely valószínű a 14. század emléke. Vastagon kialakított lábazatát domborított növénymotívumok díszítik, medencéje nyolcszögű, amelyen geometrikus minták találhatók.

Orbán Balázs még látta a csillagboltozattal fedett szentélyt, melynek bordái beolvadtak a falba. Ekkor még ablakai is csúcsívesek voltak, három és négykaréjú mérművel, melyek a szentély keleti és déli falán, valamint a hajó déli oldalán helyezkedtek el. Az ablakok mérműi a 15. századra utalnak.





Forrás

Bakó Mária

2007 Közép-Nyárádmente középkori templomai. Szakdolgozat a X. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciára. Kolozsvár.

Benkő Károly

1860 Marosszék ismertetése. Kolozsvár.

Jakó Zsigmond

1997 Erdélyi Okmánytár II. (1301–1339.) Budapest.

Orbán Balázs

1870 A Székelyföld leírása. IV. Budapest.




Indoklás

A templom a térség egyházi építészeti örökségének értékes része.



Utolsó frissités: 2015-12-11 18:48:03