A székelyvajai református templom

Az ősrégi székely falu házai mögötti dombon áll a kis középkori templom, melynek papja 1332-ben fizette már a pápai tizedet. A jegyzéken a falu neve VOYA formában szerepel, míg az 1567. évi összeíráskor WAYA néven. A római katolikus falu templomát a Szent Benedek-rendi fehérbarátoknak tulajdonítják, a reformáció után a református vallás követői használják.

Szentélye 13–14. századi, félkörívű záródású, a román építészeti stílus jellegzetes formáját mutatja. A szentély boltozatát félkörívű dongaboltozattal toldották meg, így annak méretével az ún. „templom piaca” térré formálódott. Ez a megoldás rokonságot mutat a marosszentannai és a marosszentkirályi templomokkal. Sajnos, a szentély boltozati rendszerét ismeretlen oknál fogva lebontották, és síkmennyezettel cserélték fel, melynek kevés stukkódísze a barokk hatását mutatja. A szentély végében oltár helyett fából ácsolt karzaton orgonát helyeztek el.

A templom hajója későbbi, a gótika jegyében épült magas oromfallal, félkörívű diadalívvel kapcsolódik a szentélyhez. Bejáró ajtaja csúcsíves, a késő gótikára jellemző formát mutatja, keretezése béletes megoldású. Az ajtónyílás feletti timpanonja (ívmezője) eredetileg domborművel díszített volt, melynek nyomai a múlt század közepén még jól látszottak. Jelenlegi síkmennyezete ugyancsak stukkó díszével barokk hatásra vall. A szószéket téglából rakták. A hajó nyugati végében, részben pilléreken, a legények karzata áll.

A templom tornyát 1820-ban építették, a hajó magas oromafa elé falazva. A templomocska évszázadokon át torony nélkül állt, az 1497-es évszámmal öntött harangját egy különálló haranglábban szólaltatták meg. A vastag fallal épített torony négyszintes, legfelső szintjén nagy, félköríves záródású zsalugáteres ablakokat készítettek, a közti szinteken csak lőrésszerű nyílásokat. A hajó nyugati falát, a torony két oldalán, egy-egy támpillérrel támasztották meg, a tornyát átlós irányúra, nagyméretű támpillérrel biztosították.

A templomszentély padlózata alatt hagyomány szerint falazott kripta van, de erre vonatkozóan csak ásatási-kutatási munka adhat választ.

A templomnak eredetileg csúcsíves ablakai voltak kőből faragott mérműves megoldással. Feltételezhetően a múlt századi építkezés alkalmával szélesbítették meg az ablakok nyílásait és félköríves záródással hidalták át a megnagyobbított nyílásokat. A templom déli oldalához 1880-ban egy portikuszt építettek, mely a védett bejáratot biztosította. 1943-ban javítási-meszelési munkák alkalmával felszínre került két ablak kőből faragott mérműve, melynek fényképét a Magyar Építőművészet c. lap 1944. januári száma közölte a 18. oldalon. Kislégi Nagy István és Pogány Frigyes ismertetője szerint a két ablak faragott köveit a helyszínen tanulmányozták. 1962-ben, a műemlékek számbavételekor, a faragott kövek összességét módomban volt látni és leírni. 2014-ben a faragott kövek egy része a portikusban volt, de a csúcsíves záradékkő hiányzott.

A templombelső falfelületeit festett falképekkel díszítették, melyeket a reformátusok lemeszeltek (levakoltak). A falképek a 15. század végéről vagy a 16. század elejéről származnak. Orbán Balázs a falképek maradványairól írt. Jelenleg két helyen látható a feltárt képtöredék. Egyik képtöredéken egy, a másikon két alak (szent?) körvonalait lehet látni, egyébként a kép színezete kopott, színevesztett.

A szentély belső falán két falazott fülke látható. Az egyik félköríves (kissé csúcsosódó) záródású, melyet jelenlegi méretével nem lehet ülőfülkének minősíteni, hanem csak kegytartó fülkének. A másik fülke hegyes záródású, de keskeny méreténél fogva csak virágváza elhelyezésére volt alkalmas.

A székelyvajai templom építészeti értéke a gótika idején alakult ki (főkapu, mérműves ablak, freskó). Az évszázadok alatt végzett változtatások ellenére a templom román kori eredetét (alaprajzi elrendezését) megőrizte. Örvendetes lenne, ha az elkövetkezendő években féltő gonddal őriznék a templom régiségét tanúsító részeket. 

Keresztes Gyula

1998 A székelyvajai középkori templom. Népújság. L. évf. 129. (13916) sz. július 4. szombat 

A templom a térség egyházi építészeti örökségének értékes része.