A székelyhodosi katolikus templom

Jóllehet. nem tudni pontosan a műemléktemplom építésének dátumát, írott forrásból tudjuk, hogy Székelyhodos római katolikus temploma 1332-ben már állt. Az eredetileg román stílusú épületet a 15. században gótikus stílusban átépítették, ebből csak a torony alatt visszaépített főkapuzat kőkerete maradt meg, miután – Benkő Károly szerint – 1763–1766 között ismét átépült a templom, ezúttal barokk külsőt nyerve. Az átépítés Boér Imre, éneklő kanonok idején történt meg, aki 16 évig volt hodosi plébános és saját költségén valamint a hívek hozzájárulásával végezteti el a felújítást, hosszabbítja meg két öllel a hajót és a hajó északi oldalán álló tornyot átépíti a nyugati homlokzatra. Ehhez felhasználják a megvásárolt Kovasotzi-féle udvarház anyagát is.

Ekkor még megvoltak: az említett kapuzat kerete, a vesszőékítményes oldalajtó, az átszelt lóhereívek, a nyolcszöggel záródó szentély, az evangélikus oldalon a szentségfülke köríves nyílásával, a díszes sekrestyeajtó, késő gótikus jegyeivel, a kétsoros csillagdíszes szemöldökkővel, a gótikus déli kapu.

A reformáció korában az egyetlen falu, ahol a katolikus közösséget nem érintette a reformáció szele. Ezért, egyházi értelemben, Székelyhodost a marosszéki „Szentföld” központjaként is szokták emlegetni, hisz ekkoriban Marosvásárhely és Szováta között az egyetlen esperesi székhely, melynek filiái Jobbágytelke, Ehed, Deményháza, Búzaháza, Mikháza, Nyárádköszvényes és Nyárádremete.

1880-ban a hajót egészen újjáépítik, amikor ezek a fent említett részek, a torony alatti kapukeret kivételével, mind eltűnnek.

A templom keresztelőkútja gótikus stílusú, faragott kőből készült, oldalán az 1486-os évszám szerepel.

A templom berendezési tárgyai szintén jelentős értéket képviselnek. Harangjait 1500-ban, 1640-ben illetve 1819-ben öntötték. Főoltára 1683-ban készült.

Szabó György

Benkő Károly

1868–1869 Marosszék ismertetése. Kolozsvár.

Léstyán Ferenc

2000 Megszentelt kövek. Marosvásárhely.

Orbán Balázs

Székelyföld leírása.

A templom a térség egyházi építészeti örökségének értékes része.