A szatmárnémeti zárdatemplom és kolostor

A Zárda-templom és kolostor a Szatmári Irgalmas Nővérek Egyesületének készült, ezt 1842-ben alapította Hám János Szatmáron az Ausztriában kiképzett négy nővérrel és a velük érkezett három irgalmas nővérrel. Céljuk a nőnevelés, az irgalmasság testi és lelki cselekedete, minden szegény segítése. Szellemi vezetőjük Páli Szent Vince. A templom titulusa: Szeplőtelen Szűz Mária fogantatása. Egy bécsi alapítvány összegéből, a városi tanács támogatásával 1842-ben készült el. Telekként a Szamos kiságának a medrét használták. 

1857-től tanítóképző, 1892-től óvónőképző, 1894-től Polgári Iskolai Tanítóképző működött itt. A tanítóképző épülete 1881-ben, a Polgári Iskoláé pedig 1912-ben épült. 

Az épület stílusa, képzőművészeti értékei

Az épület stílusa a klasszicizmus leegyszerűsítettebb, szegényesebb változata. A volt kolostorépület komor falait csak a szinteket elválasztó, valamint az ablakok alatt húzódó egyszerű profilú párkányok díszítik. A homlokzat szögletes falpilléreinek, övpárkányainak, timpanonjának geometrikus szigorát a templom tornyán látható félkörösen ívelt toronyablakok és a térségünkben kissé szokatlan kinézetű, koronára emlékeztető, hengeres formával zárt toronysüveg töri meg.

A templom tervét Scultéti Zoltán készítette. Hám Jánosnak, az alapítónak emlékét az épület kriptájában, az alagsorban emlékhely őrzi, az urna a nagy püspök szívét tartalmazza. A templom előcsarnoka melletti lakrészben látható Hám János egyik arcképe, Zahorai János alkotása. A Zárdatemplom belseje harmonikus, egységes, felemelő, légies, átszellemült hangulatú. Kevés ilyen szép templomot lehet látni felénk, és még kevesebb ezek közül az, amelyik ilyen szerencsésen ötvözi a régi és új elemeket, és amely ilyen nyilvánvalóan magán viseli a törékenység, kitartás és állandóság ötvözetét. 1942-ben nagyhírű iparművész érkezett Budapestről, Megyer Májer (Meyer) Antal, az iparművészeti és képzőművészeti főiskola tanára. Az 59 éves tapasztalt művész, már talált értékes, szép díszítményeket, oltárokat, festményeket ebben a templomban, ezeket egészítette ki saját falfestményeivel és díszítményeivel úgy, hogy nemcsak egységes hangulatot sikerült kialakítania, hanem tevékenysége eredményeképpen a régebbi értékek még jobban érvényesültek. Munkájában helyi festők és öt tehetséges, ügyes kezű nővér is segítette, többek között Tiburcia és Xavéria nővérek. Közülük többen, elsősorban Tiburcia (Ambrus Anna) nővér a későbbiekben számos helyen gyümölcsöztette egyházmegyénkben itt szerzett tudását. 

Nemcsak az egység, de a részletek mívessége is árulkodik arról a tudásról, szeretetről, áldozatkészségről, anyagismeretről és elkötelezettségről, amely a belépőt már az első pillanattól magával ragadja. A padok, a bútorzat a templommal egyidős, 1989-ben újították fel ezeket. 

1949-ben a kommunista hatalom államosította a kolostor épületet, a nővéreknek el kellett hagyniuk a zárdát. Az ezt követő évtizedekben iskola, bentlakás, sportklub és még sok minden működött az épületben, az állapota nagyon leromlott. Az elmúlt években felújították az épületegyüttes jobb oldali szárnyát, ahol jelenleg a Boldog Scheffler János Központ tevékenykedik, 2017. decemberére pedig a templom külsejének felújítása is megtörtént. 

A templom előcsarnokában Szűz Mária és Szent József szobra áll, ezek Ausztriából, Grazból kerültek Szatmárra. Az oltárképet Pesky József festette 1845-ben. A bejárat mellett, a külső falon a Zárda-templom építkezési munkálatait irányító Gonzeczky János tábori lelkész emléktáblája látható, akit forradalmi tevékenysége miatt kivégeztek – a város magyarsága hagyományosan itt emlékezik meg az aradi vértanúkról. 

Oszkó Viktória

2017 Befejeződtek a Zárda-templom felújítási munkálatai. Szatmár.ro. nov. 17. (Elérhetőség: https://www.szatmar.ro/Befejezodtek_a_Zarda_templom_felujitasi_munkalatai/hirek/88528)

Az a tény, hogy Szatmárnémeti városközpontjának a közelében felépült egy templom és kolostor, valamint az ide tartozó iskolaépületek, önmagban még nem indokolja az erdélyi értékké nyilvánítást, de ennél lényegesen többről van szó.

1. A templom képzőművészeti értékeinek bemutatását azzal a kiegészítéssel toldanám meg, hogy itt őrzik Than Mór Szent Vincét és híveit ábrázoló kompozícióját. Az alkotó Barabás Miklós egykori tanítványa, maga is kora képzőművészeti életének kiválósága, alkotása olyan muzeális érték, amely elsősorban magyaros jellegével hívja fel magára a figyelmet. Az emeleti, karzati részen még található néhány kiváló, nagy valószínűséggel bécsi alkotás, amelyek szerzőit máig nem sikerült azonosítani.

2. Maga az épületegyüttes Hám János római katolikus püspöknek (1827-1857), hercegprímásnak (1848) az egyik legnagyobb szabású alkotása, amelyet megálmodója, létrehozója azzal a céllal alapított, hogy Szatmárnémetibe hozzon egy olyan női rendet, amelynek az alapvető feladata a szegények segítése, ápolása, támogatása volt, ez a szerepkör kulturális tevékenységekkel, oktatással, neveléssel, az oktatói, nevelői munkára való felkészítéssel egészült ki. Lényegében ennek a nagyszabású, bátor kezdeményezésnek köszönhetően változott meg a megyében és a megye határain túl az egész térségben a nő szerepköre a társadalomban, a mindennapi életben.

3. Az itt képzett irgalmas nővéreknek, ápolónőknek komoly szerep jutott nemcsak a város, vármegye egészségügyi ellátásában, hanem a két világháború idején még számos helyszínen, barakk-kórházakban, a frontok közelében.

4. Az intézmény hatása, kisugárzása, haszna még a szerzetesrendek felszámolása, erőszakos megszüntetése után is óriási, emléke kitörölhetetlen. A nővérek – már akiket hitük, esküjükhöz való ragaszkodásuk miatt nem hurcoltak el börtönökbe, lágerekbe – tovább dolgoztak ápolóként az egészségügyben, sokan a szatmári fiatalok közül tőlük tanultak zongorázni, a gondosan és igényesen képzett tanárok, tanítók civil pályán, magánemberként adták tovább évtizedeken át az itt elsajátított tudást, tapasztalatot, a tehetségesen festő, rajzoló nővérek az egyházművészet, restaurálás területén jeleskedtek.

5. A 19. század nyolcvanas és kilencvenes éveiben a templom és kolostor területén jelentős tanügyi intézmények, óvó- és tanítóképzők létesülnek, szerepük, hasznuk a térség, a környező megyék kulturális életében, tanügyi rendszerében behelyettesíthetetlen. Itt tanult többek között Kaffka Margit is, aki több regényében (Levelek a zárdából, Színek és évek) emlékezett az itt töltött évekre.

6. A Zárdatemplom, mint a város Hám János emlékét, ereklyéjét őrző központ is igen jelentős, az épületben található a nagy püspököt ábrázoló olajfestmények egyike, Zahorai János alkotása, az udvarán Lakatos Pál szobrászművész Hám Jánost ábrázoló mellszobra, amely eredetileg a székesegyház előtt állt, és itt őrzik a szentéletű püspök, hercegprímás szívét egy urnában, a templom alagsorában kialakított emlékhelyen.

7. Festők, egyházművészeti alkotások szerzői kerültek ki az itt képzett nővérek közül. Ambrus Anna, Tiburcia nővér több keresztút, oltárkép, szenteket ábrázoló olajfestmény szerzője az egyházmegyében, de akadnak olyan kiváló névtelen szerzők a nővérek között, akik figyelemre méltó értéket képviselő egyházművészeti, díszítőművészeti alkotások, hímzett papi ruhák tucatjait készítették.

8. Az elmúlt években felújították az épületegyüttes jobb oldali szárnyát, ahol jelenleg a Boldog Scheffler János Központ működik, 2017. decemberére pedig a templom felújítása is megtörtént. A térségünkben egyedülálló rehabilitációs központot az épület felújított szárnyában alakították ki úgy, hogy messzemenően kihasználták a tetőtér és az alagsor kínálta lehetőségeket is. Az alagsori medencében hidroterápiás foglalkozásokat tartanak, a tetőtér előadótermeiben továbbképzések zajlanak.

9. A bal oldali épülettömb felújítására, értékesítésére is pályázik a Szatmári Római Katolikus Püspökség. A kolostort, zárdát még a kilencvenes években átköltöztették a Wesselényi/Wolfenbüttel utcai modern épületbe.

10. Összegzésül bátran kijelenthető, hogy a Szatmári Zárda az építészeti, egyházművészeti értékek mellett az egész térségre kiterjedő kulturális, karitatív, nevelő szerepet töltött be az eltelt 170-180 év során, hasznos, pótolhatatlan cselekedetekkel szolgálva az itt élőket a vallási hovatartozás figyelembevétele nélkül. Az ilyen és ehhez hasonló, máig működő intézményeknek köszönhető a térség felemelkedése, ezért minősíthető erdélyi értéknek. 

Ezt a szerepkört folytatja a rehabilitációs központ létrejötte óta az egykori Zárda, és ennek kibővítésére, kiszélesítésére pályáznak a továbbiakban, vagyis a folyamatos változásokhoz rugalmasan igazodó, a közösséget szolgáló intézményről van szó, amelynek pontos elképzelései vannak nemcsak a jelenről, hanem a jövőt illetően is.