A szatmári szíves-babos bukó galamb

Szatmárnémetiben kitenyésztett galambfajta, mely az 1960-as években eltűnt, azonban leírások, rajzok alapján sikerült újra kitenyészteni. A fajta újbóli életre hívása elsősorban Juhos Bertalan helyi tenyésztő érdeme, a munkában segítségére volt Bárány István magyarországi, valamint Werner Hartmann szatmárnémeti származású németországi tenyésztő. 2015-ben a franciaországi Metzben az Európa Kiállításon a három színváltozatban (fekete, vörös és kék) bemutatott szatmári babos-bukó galambokból egy vörös rajzolatú hím Európa Champion-címet nyert, ezzel Európa-szinten is elismerték a fajtát.

A fajta leírása

Az alapszín fehér, melyet színes pettyek díszítenek, bármely galambszínben. Azért kapta a babos nevet, mert ezek a színes pettyek kisebb vagy nagyobb babszemekhez hasonlóak. A galamb testének első része a legtöbb esetben pettyezettebb, mint a hátsó rész. A szárnyevezők és a kormánytollak rendszerint teljesen fehérek, ugyanakkor színes a fésű, a nyak, a mell, a váll, a hát a derékig és a farok. A babozottság akkor szép, ha a fehér és a színes tollak közel azonos eloszlásban vannak jelen. Röpkövetelmény: 30 perc, bukásokkal tarkítva. Gyűrűméret: 7mm. 

Történelmi visszatekintés

A Magyarországon kialakuló galambtenyésztés határait a jobbágyfelszabadítás előtt a feudális birtokhatárok határozhatták meg, csak az adott birtokhatárokon belüli mozgások segítették a cserét. Egy idő után a küllemileg, repülési módban kiegyenlítődő galambfajták (csoportok) az adott terület saját változatát képezték. A minőségi tenyésztés a kolostorokban, rendházakban indult meg.
A jobbágyfelszabadítást követően a szabadabb mozgás lehetőségének köszönhetően a történelmi Magyarország területén erőteljes fejlődésnek indult a galambtartás, majd a tenyésztés.
A 19. század eleje a galambtenyésztés erőteljes fellendülését jelentette, ekkor kaptak önálló, területekről, településekről elnevezett megjelöléseket, neveket a magyar galambfajták. Küllem, röpmodor, repülési teljesítmény, szaporaság, esetleg egy kis extrém, különleges jelleg mind-mind meghatározóak voltak. A kialakuló fajtacsoportok ekkor még folyamatosan változtak, ugyanazon néven néha vidékenként más küllemű galambot értettek. Az idő előrehaladásával tisztázódtak az ellentmondások, egyre karakteresebb lett az egyes fajták elkülönülése. A szatmári szíves-babos bukó galambot első ízben 1932-ben ismerteti az Aprójószág és kertgazdaság című újság, a fajta azonban
az 1960-as években eltűnt, de az elmúlt 20 év során sikerült újra kitenyészteni.

Bárány István

2008 Hazai fésűs bukó-keringő galambfajtáink kialakulásáról. Szakdolgozat. Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Ökológiai Mezőgazdasági és Állatjóléti Tanszék, Gödöllő. 

Juhos Bertalan

2016 Egy kihalt fajta újjáélesztése. Galamb és Kisállat Magazin LVIII. (9)

A városokat jelképező galambfajták nagy népszerűségnek örvendtek és örvendenek, hiszen nemcsak képviselik a települést, hanem eszmei értékként is jelen tudnak lenni. A szatmári szíveshátú-babos bukó viszont csak most kezd visszatérni a köztudatba, ezért ez az egyedi galambfajta sokkal több figyelmet és törődést érdemel annál, amit most szentelnek neki. Egy kellemes megjelenésű magyar galambfajtáról van szó, mely képviseli Szatmárnémeti városát, valamint azt, hogy milyen értékek lapulnak a galambtenyésztésben.