A nyárádszentlászlói középkori templom és régészeti leletek

Nyárádszentlászlót először az 1332-es pápai tizedjegyzékben említik Sancto Ladislao néven, és hasonlóan jelenik meg az 1334, 1335-ös jegyzékekben is. Nevét a templom védőszentjéről kapta.

A templom a reformáció előtt a katolikusok tulajdona volt, mint ahogy a legtöbb középkori templom. Az unitárius egyház megjelenését nem lehet pontosan tudni, valamikor 1580 körül alakulhatott meg, amikor Sügér János az unitáriusoknak adományozta a templomot és a hozzá tartozó földeket. Sügér János, korának tekintélyes embere volt, akit Báthory Zsigmond, kincstárnoknak nevezett ki 1583-ban, ugyanakkor földet kapott ajándékba Szentlászlón, Harasztkeréken, Szentsimonban, Berén és Magyaróson.

Nyárádszentlászló unitárius temploma a 14. század közepén épült, kelet-nyugat tájolású teremtemplom, kisméretű sokszögzáródású szentéllyel. A falu keleti felén húzódó domboldalon áll, fakerítés övezi, amely valószínűleg a 18. században készült. Régiségére utal a nyugati oldalon megmaradt csúcsíves ajtó, a sokszögzáródású szentély, melyek a gótika jellemzői, viszont a félköríves diadalív, a keskeny rézsűs ablak a szentély keleti oldalán, a szentély alacsony dongaboltozata a román korra utalnak. Ezekből következtethető, hogy valamikor a 14. században épült. Az 1490-es években a szentély kivételével átépítették.

A négyzet alaprajzú tornyot a templom északi oldalához építették, melyet egy sekrestye köt össze a szentéllyel. Később épült, valószínű a 15. század folyamán, a benne levő harangon az 1498-as évszám áll, és ez a felirat olvasható: „O Rex glorie veni cum pace Jhesus Nazarenus rex Judeorum 1498.” Tornyának alsó szintjén keskeny félköríves ablak van, a bejárat a nyugati oldalon, a második szinten található, melyhez egy fából készült, fedett lépcsőn lehet feljutni. A zsindellyel fedett toronysisak alá fából készült emeletet építettek, amelynek oldalait egyenes záródású ablaknyílások törik át, északi és déli oldalát egynyílású, nyugati és keleti oldalát pedig dupla ablak. A felső szinten fából készült, körüljárható emelet, az emeletre helyezett bejárat, egy védő torony szerepére enged következtetni. A boltozott toronyaljban található a templomot támogató Sügér család temetkező helye. Itt található Sügér Mátyás sírkőlapja, aki a felirat szerint 1586-ban halt meg 21éves korában. A sírkő keretén ez a felirat áll: „Obiit in Domino, in Oppido Saxonum Prazsmar XXIII. octob[is] MDXXCVI. suae vero aetatis XXI.” A Sügér címer díszíti a kőlap felső részét, amely egy sisakot ábrázol mellvassal, a hajtókás süveg felett balról ötágú csillag, jobbról félhold van, ezek között pedig egy nyílvessző. A címer alatt újabb felirat olvasható, mely így hangzik:

„Hic cubat ecce brevi Matthiam stirpe Sigeri

Exitu tristi quem lapis arte tegit,

Ingenio Felix, felix et flore juventae

Et prisca patrum stemmate clarus erat

Hic coluit numen ferventi pectore salum

Pulchraq[ue] virtutum jam documenta dabat,

Lustra sed implenti quatuor cum messis in herba

Esset adhuc viridi falce resecta perit.

Nam que non cineri nec novit parcere gazis,

Mors rapuit corpus spiritus astra subit. “

Magyar fordítása ennek a feliratnak így hangzik:

„Itt nyugszik a rövid életű kegyetlen véget ért

Sigér Mátyás, kinek porait e faragott kő fedi.

Mind ősi nemzetségből való származása, mind

Boldog és szerencsés ifjúsága által segítve

Nemes jellemmé fejlődött.

Hő keblében lakott a hosszú élet isteni ereje

És jeles cselekedeteinek már szép példáit is adá,

De midőn negyed magával a vetések között

Őrjáraton lenne, ott virágzó élete kaszával

Levágva-odalett.

Mert a halál sem a pornak, sem a garinnak (emelkedett szelleműnek)

Nem tud kedvezni, megöli a testet, a szellem égbe száll.”

A templom nyugati homlokzata magas, háromszögű oromzatban végződik, melyet két, cseréppel fedett, háromlépcsős, átlós támpillér támaszt, középen található a főbejárat. Gótikus, kőből készült béllet körvonalazza a csúcsíves ajtót, ezt egy 18. századi, fából épített, cseréppel fedett portikusz előzi meg. Az ajtó keretének északi és déli profilja különböző.

Az északi oldalon félhomorlat, pálca, henger, vájat, jobb oldalon pedig lemez, pálcatag, körtetag. A hajó déli és északi oldalán három-három nagyméretű félköríves ablak világítja meg a belső teret, melyek a későbbi átépítéseknek köszönhetőek.

Kisméretű szentélye a nyolcszög öt oldalával kapcsolódik a hajóhoz, két, cseréppel fedett támpillér erősíti a déli és délkeleti sarkait, keleti oldalán pedig egy keskeny rézsűs, félköríves ablak töri át a falat. A szentély fedelét a toronyhoz hasonlóan zsindely fedi. A szentély északi végéhez építették a sekrestyét, amelyen egy kis négyzet alakú ablaknyílás található. Ez a kis térrész alkotja az átjárót a hajóból a toronyba. Becses emléke a sekrestyéből a toronyba vezető faajtó szárnya, mely reneszánsz stílusban épült.

Napjainkban a Kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeumban őrzik, ahová az 1900-as évek elején került, Kelemen Lajos művészettörténész kezdeményezésére. Az ajtó szárnyát sötét alapon, szépen faragott vöröses virágok, barna levél és inda díszek díszítik, készítési ideje 1520–1530 körülre tehető. Balogh Jolán szerint e díszítő motívum, a volutákkal kapcsolt rozetták, gyakori a firenzei quattrocentóban, Donatellótól felújított antik motívum. Magyarországon megtaláljuk a budai, visegrádi Mátyás palotában, Erdélyben pedig Gyulafehérváron Lázói János kápolnájában. Az ajtó felületét, volutákkal kapcsolt rozetták négy téglalap alakú felületre tagolják, háromszögben végződő oromzatát virág- és indadíszek foglalják el. Az ajtó szélein és alsó részén szintén kusza virág és indadíszek vannak. Az ajtót az 1900-ban rendezett párizsi világkiállításon is bemutatták.

A templom belsejét falképek borították, melyeket 1496–1498 között festettek. A reformáció alatt bemeszelt freskókat Kelemen Lajos tárta fel 1896-ban, amelyekről id. Nemes Ödön készített másolatot, ezeket az Erdélyi Nemzeti Múzeumba őrzik. A hajóban található falképek valószínű Szent László legendáját ábrázolták, de sajnos ezek az 1756-os átépítés során megsemmisültek, ekkor kerültek a hajó északi és déli oldalára a nagyméretű ablakok.

A szentélyt is teljes egészében freskók borították, a boltozat nagy részét Krisztus alakja foglalta el, körülötte díszített körökbe foglalt evangélisták ábrázolásai jelentek meg. Ezek között Márk evangélista dicsfényes alakja, két egyházfő ábrázolása, egyikük püspöki süveget viselt, jobbjában díszes pásztorbotot, baljában pedig irattekercset tartott. A másik alak fején tiara, kezében kereszt volt, mindkettőt díszes csattal összefogott, vörös bársony palástban ábrázolták.

A szentély déli falát, az apostolok alakjai díszítették, kezükben irattekercset tartottak, ezekre az apostol neve és egy igerész volt írva, ruhájuk kék, vörös, sárga, zöld színekre volt festve, ugyanakkor az 1496 és 1497 évszám volt látható ezen a falon. Napjainkban csak töredékeket láthatunk, a szentély falain, a diadalíven. A szentély keleti falán az ablak körül látható egy kisebb méretű, összefüggő freskó, amelyen illuzionisztikus gótikus körökben ábrázolt apostolok maradványai látszanak. A baloldalon található apostolnak dicsfény övezi a fejét, a jobboldalinak a feje nem látható, mindkettő pirosas palástot visel. Az ablak rézsűjét sakktáblához hasonló sötétebb, világosabb barna, négyzet alakú minták díszítik, sárgás ív körvonalazza a keretét, kétfelől tulipánok találhatók. Az alakok közötti mezőket virág és indadíszek borították. Ezek a növény motívumok, virágdíszek először a késő gótikus korban jelentek meg és gyorsan elterjedtek Erdély területén. Az ablak fölött szintén sárgára festett növényi indákkal díszített frízszerű sor részletéből látható egy töredék. Az ablak mellett, a déli falon egy apostol alakja is megjelenik, kezében irattekerccsel.

A szentélyt félköríves diadalív választja el a hajótól, vállkőre támaszkodó ívvel. Északi felére helyezték a falazott mellvédű nyolcszögű szószéket és a 18. században készült szószékkoronát. A sekrestye egyenes záródású ajtaját a szentély északi falán nyitották A diadalív északi falán szintén találunk freskótöredéket, egy emberi alak tűnik fel vörös palástban, melyet egy sárgás barna csat fog össze, kezében egy barna, cseréphez hasonló edényt tart, körülötte virágindák díszítik a felületet.

A hajót egyszerű, barna kazettás famennyezet borítja, nyugati falára orgonakarzatot állítottak, melyen 19. századi orgona áll, a karzat feliratából pedig kiderül, hogy Sárosi Klára készíttette 1841-ben. A hajó falait négy-négy lábazatra helyezett, párkánytagozatos, kettős pilaszter tagolja.

Régészeti leletek

A közelmúltban elkezdett régészeti ásatások jelentős következtetések levonását vetítik elő. Feltárták a jelenlegi templom előzményének tekinthető, három hajós bazilika alapfalainak egy részét, mely a terület koraközépkori történetének fontos tárgyi emléke.

A szentélyben freskókra, egy boltíves kijáratra és az onnan nyíló hajdani kápolna alapjaira, illetve egy másik, sokkal régebbi szentélyre, majd a templomhajó alatti temetőre bukkantak a marosvásárhelyi régészek, akik a nyárádszentlászlói unitárius templom restaurálásán segédkeztek. Soós Zoltán múzeumigazgatónak és csapatának a templom alapjában egy gótikus ajtókeretet sikerült kibányásznia, míg Győrffy Zalán egy késő-barokk kriptában Zsigmond-kori pénzérmét, a sírokban boglártöredékeket és ruhadíszeket is talált. A külső falon már helyreállították a vakolat leverése után feltáruló késő-gótikus szoborfülkét.

Soós Zoltán történészkutató szerint olyan leletekről van szó, amelyek nem jellemzőek a Nyárád mentére és a székely közösségre. Nem is annyira falusi, mint inkább uradalmi templomnak néz ez ki. Középkori templomainknak ugyanis nagyon ritka esetben állt külön a tornyuk, de még ennél is furcsább, hogy a szentély mellé húzták fel. Ezt az építkezési stílust inkább a koldusrendi kolostoroknál lehet megfigyelni. Az is érdekes, hogy a szentélyből nem ajtó, hanem boltíves nyílás vezetett egy kápolna felé.

A régészek megállapították, hogy a mai, késő Árpád-kori templom szentélye egy másik, a 12. század végén, 13. század elején épült román kori szentély fölé emelkedik, míg a templom egy korábbi temetőn helyezkedik el. A 12. századbeli lakosságról nem tudni, hogy a székelység sorából került ki, vagy sem. A kutatók szerint azonban valószínű, hogy a térségben már léteztek magánbirtokosságok. Az első földesúr, akiről korabeli okiratok is említést tesznek, egy bizonyos Sigér volt a 16. században. Feltételezések szerint valószínűleg ő és családja támogatta a jelenlegi szentély kifestését. Az ásatásokkal párhuzamban a falképek feltárása is folyik, amit a Kiss Lóránd által irányított csapat végez.

Furu Árpád

Bakó Mária

2007 Közép-Nyárádmente középkori templomai. Szakdolgozat a X. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciára. Kolozsvár.

Jakó Zsigmond

1997 Erdélyi Okmánytár. II. (1301–1339.) Budapest.

Orbán Balázs

1870 A Székelyföld leírása. IV. Budapest.

A templom a térség egyházi építészeti örökségének értékes része.