A Nyárád menti húsvéti fenyőágazás

A zöld ág ősi, egyetemes tavaszi szimbólum: az élet, a megújulás, az újjászületés jelképe. Az európai népek körében általánosan májusfaként ismerik, és május elsején szokták állítani a falu vagy a város főterére, majd az ünneplők körültáncolták. A Magyar nép kultúrájában is legáltalánosabb tavaszi növényi szimbólum a májusfa, amely lehet fenyőfa, nyírfa vagy más, kizöldült fa. A májusfa állítás minden nagy néprajzi tájon ismert volt (Dunántúl, Felföld, Alföld, Erdély), csak a moldvai magyarok nem gyakorolták.

Már a régebbi leírások is jelezték, hogy bizonyos vidékeken nem május elsején zöldágaznak, hanem pünkösdkor, sőt a Székelyföldön húsvétkor is. A Székelyföld ebben az összefüggésben Marosszéket és különösen Nyárád mentét jelöli, mert ebben a régióban szokásos a húsvéti zöld ág állítása.

A Nyárád menti húsvéti zöld ág: az örökzöld fenyőfa. A Nyárád menti falvak fenyőágazó szokása igen változatos. A 19–20 század fordulóján általában nagylegények tették nagyleányok kapujára, tornácára szerelmi ajándékként, utóbb sokfelé csak fiatalabb fiúk, fiúgyermekek kisleányoknak, leánygyermekeknek.

Napjainkban az Alsó-Nyárád mente falvaiban – Nyárádtő és Ákosfalva közötti településeken – a nagyleányoknak egyre ritkábban tesznek szerelmi ajándékként fenyőfát. Ez a szerelmi ajándék csupasz, díszítetlen fenyőhegy, esetleg bolthajtás. A fenyőágazás ideje húsvét éjszakája.  A konfirmálás előtti kisleányoknak ezekben a falvakban több, esetenként nyolc-tíz, papírszalagokkal díszített fenyőhegyet, vagy oldalágat visznek szombaton délután a fiúgyermekek szülői segítséggel.

A Középső-Nyárád mente falvaiban – különösen Nyárádszereda környékén, Szentháromságon, Nyárádgálfalván, Bedében, Jobbágyfalván, Csíkfalván, Rigmányban stb. – ennél gazdagabb szombolikájú a húsvéti fenyőágazás és virágozás. Itt minden ház kapujára közösségileg tesznek – általában a legények csapata vezetésével – egy fenyőágat, ún. öntöző ágat, ezzel köszöntik húsvét ünnepén a háziakat, és jelzik azt, hogy öntözni szándékoznak. Ezen kívül a gyermekek is tesznek feldíszített oldalágat vagy tetőt a kisleányoknak. A harmadik fenyőfa változat a legnagyobb és a legszebb kell hogy legyen: a sudár fenyőhegyet a legény viszi éjszaka a szeretőjének, barátnőjének, és a kapu elé vagy az udvarra a földbe ássa, hosszú színes papírszalagokkal díszíti. Néhány helyen pirosra festett tojáshéjakat is aggatnak a fenyőágakra. Szentháromságon ezen kívül minden közösségi építményt: templomokat, útszéli kereszteket, kutakat, hidakat fenyőágakkal ünneplőbe öltöztetnek. Öntözéskor minden településen a fenyőágakért a gyermekek ajándékcsomagot kapnak, a legényeket megkínálják. Profán szertartása van annak is, hogy a legények hogy adják tudtukra a leányoknak, hogy ők tették a fenyőágat. A csoportos közösségi öntözéskor is adományokat gyűjtenek, amiket a húsvéti mulatság keretében közösen fogyasztanak el.

A Felső-Nyárád mente bekecsalji református falvaiban – Nyárádmagyaróson, Székelyberében, Nyárádszentimrén stb. – már csak a konfirmálás előtti fiatalok és gyermekek szokása a húsvéti fenyőágazás. A katolikus Szentföldön Deményháza az utolsó fenyőágazó falu; Nyárádremetén és Jobbágytelkén a májusfa szokásos, akárcsak a szomszédos néprajzi vidékeken.

Barabás László

Barabás László

2000 Tavaszi határkerülés a Nyárád mentén és a Kis-Küküllő felső völgyében. In. Uő: Aranycsitkók, maszkurák királynék. Erdélyi magyar dramatikus népszokások. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 131–138.

2013 Egy marosszéki húsvéti szimbólum. Új Kezdet Református folyóirat. (3) 9–11.

Audiovizuális dokumentáció Barabás László tulajdonában. 

Legnagyobb egyházi ünnepünk, a húsvét Marosszéken és különösen a teljes Nyárád mentén magához vonzotta az újjászületés, az élet ősi, egyetemes szimbólumát. A Nyárád mentiek gazdag jelentéstartalommal ruházták fel, változatos formában éltek és napjainkban is élnek vele. Ebben áll a Nyárád mente mint mikrorégió egyik néprajzi sajátossága.

A húsvéti tavaszi fenyőágazás olyan, a teljes közösséget érintő és megmozgató profán szertartás, népi színjáték, amely napjainkban is funkcionális. Megismerése, megismertetése más vidékek fiataljai, közösségei számára is hasznos lehetne, sőt turisztikailag is hasznosítható.