A Nyárád mente népi építészete

Nyárád mente Marosszék része, a Marosba torkolló Nyárád folyó és forrásvidéke mentén fekszik. Központja Nyárádszereda mezőváros. Nyárádszeredától nyugatra eső alsó részén, a falvak határát tágas, gazdag sík termőföldek alkotják, melyeket napjainkban is javarészt megművelnek. A Nyárádszeredától keletre elterülő Bekecsalja, szűk, völgyekkel tagolt dombvidék, ahol a falvak elsősorban völgyekben, illetve domboldali forrásvidéki katlanokban alakultak ki. Az alsó rész gazdagabb termőföldű településein a gabona- és zöldségtermesztés elsősorban Marosvásárhely piacára került – nem véletlenül nevezték többen ezt a vidéket Murokországnak. A bekecsalji falvak gazdaságának alapja a nagyállattartás volt.

A bekecsalji rész falvai nagyrészt elnyújtott halmazos települések, míg a Nyárád szélesebb árterületén álló nyugati falvak inkább utcás, elágazó szerkezetűek, ám ezekben is feltűnnek halmazos részek. A bekecsalji részeken a telkek leginkább soros elrendezésűek, de a rideg állattartás emlékeként feltűnnek baromudvaros fordított telkek is. Az alsó rész falvaiban már gyakoribb a keresztcsűrös elrendezés, sőt a szélesebb telkeken párhuzamos vagy csoportos udvarokat is találunk.

A vidék lakóházainak alaprajza a közép-erdélyi fejlődési vonalhoz kapcsolható. Ereszes házakról nem tudunk, a 20. század elejéig a közepes módú és ennél szegényebb lakosok nagy része pitvaros két- vagy háromosztatú házban, a gazdagabbak háromosztatú, udvarházat idéző épületekben laktak.

A házak vázszerkezetesek. A 19. századtól már talpas-vázas, sövénykitöltésű házak épültek, majd ezt követően az agyagkitöltés a kívülről-belülről a vázra szegezett lécpárok közé került. Ismertek tégla, sőt folyami kő kitöltésű vázszerkezetek is. A tetőforma túlnyomórészt kontyolt, és akárcsak Sóvidéken, magas. A 19. század második felében a szalmafedést cseréphéjazatok váltják.

A Nyárád menti udvarokban a sütőházon kívül, tágas csűrök, nagy gabonások, kukoricakasok és ólak álltak. A 19. század végéhez közeli években már elkezdődött egyes funkciók összevonása, a gabonás egy nyitott színnel a sütőkonyhához csatlakozhatott, de előfordult az is, hogy a sütőkonyha vagy éppen a gabonás a háromosztatú ház meghosszabbításába, ezzel egy fedél alá került. Ekkorra már elterjedt szokás volt a kemencetestet a sütőház hátsó falán a szomszéd telke irányába kitolni. Nyárád mentén a csűrépítés megoldásai közel állnak a Sóvidéken tapasztaltakhoz. A pajta és az odor fölötti tetőt, mint máshol is, mintegy méterrel megemelték, de itt ezen a vidéken az így létrejövő részen függőleges oszlopsor köti össze a szarufákat és födémgerendákat. Egyes épületeken ezt a részt András-kötésekkel merevítették. A nyitottság jól biztosította a takarmány szellőzését.

A terület építészetének polgárosodása későn, javarészt a 20. század első évtizedeiben bontakozott ki. Ekkor terjednek el a kiugró résszel gazdagított oldal- és homloktornácos házak, melyek tornácmellvédjét, oszlopait és a kiugró rész háromszögű oromfalát látványosan díszítették. Sajátos a tornácoszlopok kialakítása – csak Nyárád mentére jellemző karakterisztika az oszlop mellvédhez közeli részének cseppszerű faragása. Szintén sajátos a kiugró tornác fölötti oromfalak díszítése. A famegmunkálás mesterfogásainak ismeretét bizonyító, faragott küllők által tartott félkörös mezők a legelterjedtebbek, de feltűnnek a fachwerkes technikára emlékeztető egyedi formák is. Sugaras díszítések, fűrészelt motívumok, erkélymellvéd, iniciálék és évszám egyaránt megjelenhetnek. E gazdag mintakincs a 20. század harmincas, negyvenes éveiben volt a legkedveltebb, de készültek ilyen házak még az ötvenes években is.

Gazdag és sajátos Nyárád mentén a faragott kapuk öröksége. A kapuoszlopok szélesek, a záródás leginkább félkörösre ívelt. A szegélyt apró díszekkel emelték ki, a kapuoszlopok széles lapján szőlőindás motívumok kígyóznak. Fontos kiemelnünk, hogy a bekecsalji falvakban, javarészt egyházi megrendelésre, udvarhelyszéki mesterek által faragott 19. századi székelykapuk is állnak. A kapuk faragásában új fejezetet nyitott az 1925 és 1963 között működő Kajcsa Jakab és kortársa, Nagy László. A dinamikus mélyfaragással és változatos egyházi és világi szimbólumokkal díszített kapuk Nyárádköszvényesen és szomszédos falvaiban hatottak a kapufaragás hagyományára. Szintén figyelmet érdemelnek a faragott kőoszlopos kapuk, melyek a Bekecsalja legkeletibb falvaiban Nyárádremete és Köszvényes környezetében gyakoriak. 

Furu Árpád

Furu Árpád

2013 Nyárádmente népi építészete. Kézirat.

2014 Táji tagolódás Erdély népi építészetében. Doktori dolgozat – kézirat.

Nyárád mente népi építészete sajátos jegyei a 20. század első felében alakultak ki, ezáltal egyike azon tájegységeknek melyeken a magyar nyelvterület népi építészeti táji tagolódásának utolsó fejezetei bontakoznak ki. Nyárád mentén sajátos jegyeknek tekinthetők a kiugró tornácok oromfalának igényes díszítése, a tornácoszlopok faragásának formái, a csűrök faragott díszítései, és a változatos faragott fa és kő kapu örökség.