A mikházi ferences templom és kolostor

Mikházán áll a Nyárád mente egyik sok szempontból legkiemelkedőbb egyházi műemléke, a ferences kolostor. Építése 1634 utánra datálható. Az elsősorban a Nyárád mente északkeleti térségében élő katolikus közösséget szolgáló kolostor a 17–18. századok folyamán, de a későbbiekben is a székelység művelődési életének egyik legfontosabb gócpontjaként irányító, oktató, papi utánpótlásképző szerepkört látott el, termékeny szellemi és művészettörténeti központként működött.

A Szent István királynak szentelt, és kezdetektől főúri temetkezéseknek is helyt adó első mikházi kápolnát és fa kolostorépületet a 17. század harmincas éveinek végétől kezdték el felépíteni. A kezdetben reguláris obszerváns bosnyák szerzetesek által használt kolostort 1666 augusztusán a ferences rendnek adták át. Élére Kájoni Jánost nevezték ki, ő kezdeményezte a kolostor déli szárnyának kiépítését, amint arról a faajtók szemöldökeinek 1667-es felirata is tanúskodik. Orgonát is készíttetett a templomba s itt írta meg a kispapok számára a szentmise alatt előadandó darabokból az Organo Missale című műgyűjteményt.

Miután Kájoni 1670-ben a szárhegyi kolostorba került át, Dóczy Imre, Jegenyei Ferenc és Hozó Péter gvardiánok folytatták a kolostor építkezéseit. 1672-ben Mikházán már iskolát is működtettek.

A kolostor templomának kiemelkedő művészeti alkotása a két faragott kőkeretű portál. Stílusát tekintve Erdély viszonylatában egyedülálló, Kovács András művészettörténész szerint a korszakban divatos német mintakönyvek lapjain látható manierisztikus formákat tükröznek. A templom félköríves záródású ablakait a közelmúltban feltárt és restaurált sgrafitto díszítés keretezi.

A 17. század utolsó negyedében került sor az oltárok felállítására. A 18. századi rekatolizáció során a mikházi ferencesek hatékony missziós feladatokat láttak el. A rendi iskola tovább virágzott, az elemi és grammatikai osztályok mellett Mikházán szemináriumot is létesítenek.

A templomban egy talán még az első épületből származó kő keresztelőmedencét őriznek, továbbá a pillérekbe falazva három provinciális barokk és egy empire síremléket.

Az 1930-as években az addig monokróm kifestésű belsőbe a Lotz Károly-tanítvány Herczeg Ferenc secco technikájú falképeket festett – a szentélyfalra és a mennyezetre –, a medalionok köré pedig ornamentális díszítmények kerültek

Balassa M. Iván szerint Kájoni János nevéhez fűződik a kolostor utcai bejáratánál egykor álló, 1673-ban faragott galambbúgos kötött kapu is. Erdély legkorábbi datálható és ismert székelykapuja tükördísze egy sugaras napkorong. Faragott motívumaihoz mintául szolgálhattak a kolostor portáléinak kőfaragása is. Az eredeti kaput a budapesti Néprajzi Múzeum őrzi, nem tökéletesen pontos másolatát a kolostor bejáratával szemben a közelmúltban állították fel. A kolostor mai bejáratát egy Dávid Mózes által 1930-ban faragott oszlopdíszes, címeres tükrű székelykapu zárja. Szintén udvarhelyszéki székely kapu áll a kolostor közelében kialakított temető bejáratánál is.

A műemléktemplom és kolostora a II. világháború után kikerült a ferencrend kezeléséből, majd a kolostorba elmegyógyintézetet helyeztek el, s ez az állapot az 1989-es eseményeket követően is megmaradt, a tulajdoni jogviszony rendezését a funkció gátolja. A kolostortemplom felújítását az 1990-es évek végén kezdeményezték, legjelentősebb támogatója a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma volt.

Furu Árpád

Kovács András

2003 Késő reneszánsz építészet Erdélyben. TLA-Polis, Budapest–Kolozsvár.

Balassa M. Iván

2011 A székelykapu. Terc, Budapest.

Furu Árpád

2014 Táji tagolódás Erdély népi építészetében. Doktori dolgozat – kézirat.

Entz Géza Alapítvány, honlap – http://www.ega.ro/Prog_kutatasok_Mikhaza.htm

A templom és kolostoregyüttes Erdélyben párját ritkító gazdagságú berendezésével, felszerelésével, épületplasztikájával (oltárok, táblaképek, bútorzat, nyílászárók, keretek, könyvek, liturgiai kellékek, miseruhák, síremlékek) egyedi módon képviseli egy egységében fönnmaradt művelődési értékteremtő műhely teljeskörű emléktárát. A kolostor művelődéstörténeti fontosságát növeli Kájoni János itteni munkássága is.