A marosvásárhelyi Kultúrpalota

A Kultúrpalota Marosvásárhely főterén álló, a város arculatát meghatározó épület, amely 1911 és 1913 között épült. Az épületet a Bernády György polgármester által felkért budapesti Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte. A Kultúrpalota a magyar szecesszió Lechner Ödön által elindított építészeti mozgalom egyik jelentős példája és a szintén magyar törekvéseket képviselő gödöllői művésztelep összművészeti törekvéseinek csúcspontja.

A Ferencz József Közművelődési Ház építésének ügye először a városi tanács 1907. június 4-én tartott közgyűlésén került napirendre. A felvetés annak a törvényjavaslatnak hatására született, amely Ferenc József koronázásának 40. évfordulója alkalmából a vidéki városok művelődési házainak építését indítványozta.

Bernády György, Marosvásárhely polgármestere az épület terveinek elkészítésével a frissen befejezett városháza tervezőit, Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészeket bízta meg.

A kétemeletesre tervezett épületben koncertteremnek, zeneiskolának, múzeumnak és könyvtárnak kellett elférnie, a földszinten pedig üzleteket és kávézót helyeztettek el. A zeneiskola az épület bal szárnyában, a múzeum a jobboldalon helyezkedett el, a könyvtár pedig a polgármester kérésére kialakított harmadik emeleten kapott helyet.

Az első kivitelezési versenytárgyalást 1910. március 21-i határidővel hirdették meg. Több helyi vállalkozó – köztük ifj. Csiszár Lajos építőmester, a városháza kivitelezője és Várady Árpád okleveles építőmester – nyújtotta be költségvetését a munkálatok elvégzésére, a pályázatot mégis a Grünwald testvérek és (az időközben hozzájuk társult) Schiffer nyerték. A döntéshozók nevében Radó Sándor főmérnök arra hivatkozott, hogy a Grünwald testvérek nyújtották be a legelőnyösebb ajánlatot, a helyi építészek beadványai pedig pontatlanok és megbízhatatlanok voltak.

Az épület alapkőletételére 1910. augusztus 18-án, Ferenc József születésének 80. évfordulóján került sor, a végleges terveket az építészek 1910 decemberére elkészítették. Kialakult a kéthajós előcsarnok, a díszterem és a tükörterem végleges térszerkezete. A négy bejárati kapu felett domborműveket terveztek zene, tánc, ének, játék feliratokkal. Az attika szint középső mezőjében pedig nagyméretű mozaikkép jelent meg a Patrona Hungariae ábrázolásával.

1911 tavaszán megkezdődött az építkezés, melyen mintegy 150 ember dolgozott.

Mindeközben Bernády polgármester New Yorkba utazott, az amerikai olajmezők tanulmányozására. Utazása közben sokat gondolkodhatott a Ferenc József Közművelődési Ház építkezésén, mert június 14-én, a hajóról levelet írt Hofbauer Aurél polgármester-helyettesnek. Levelében arra kérte őt, hogy a főépítész és a pénzügyi bizottság hozzájárulásával még egy emeletet terveztessen a Kultúrpalotára, mert a zeneiskola már beköltözésekor sem fog elférni. „Az jutott eszembe, hogy az első emeletet meg kell ismételni és a tervezett második emeletet harmadikként az előbbiekre tenni” – írta.

Az ötlettel nemcsak azért nem értettek egyet a tervező építészek, mert az építkezés már elindult, és a változtatás statikai problémákat vetett fel, hanem azért sem, mert veszélyben érezték a Városházát. Három emelettel a Kultúrpalota lesz a magasabb, így a város székháza elveszíti uralkodó jellegét. A sok levelezés eredményeképpen, 1911 szeptemberére végül mégis elkészült az újabb terv a bővített homlokzattal. (Ekkor éppen a második emelet falazásába fogtak az építkezésen.)

A megváltozott homlokzaton az attika szint ablaksorrá változott, a lunettaforma helyett pedig hosszanti mezőbe került a mozaikkép. A bejárati ajtók íves kereteit szigorú mértani forma váltotta fel, amely jobban illeszkedik az üzletek kirakatainak kialakításához, és az előcsarnoknak is több fényt biztosít. Mindezek mellett, a homlokzat jól összefogott felülete a hirtelen változtatástól kissé szétesett.

Az elkészült épület gazdag szobor- és mozaikdíszítéssel rendelkezik, az ablakokon magyar mondák jelenetei elevenednek meg. A tetőt kék, vörös és fehér cserepek fedik, melyeket a híres Zsolnay-gyár készített.

A harmadik emeleti szinten a külső homlokzatot, Körösfői-Kriesch Aladár Hódolat Hungáriának című mozaikja díszíti. Középen Hungária allegorikus nőalakja ül a trónon, fején a magyar korona és kezében kard található.A mozaik két oldalán a sisakos Frany von Tuck és Gustav Klimt Pallas Athénéje áll. A baloldali angyal kezében Marosvásárhely címerét és a jobb oldali pedig Mátyás király címerét tartja.

A főhomlokzaton a szobrok és reliefek kőből és bronzból készültek, ezt még nemzeti panteonnak is nevezik. Az első emeleten elhelyezkedő Tükörterem négy rézdomborítású félkupolákkal díszített íves ablakának mellvédjén magyar írók arcképei tűnnek fel (Kazinczy Ferenc, Tompa Mihály, Kemény Zsigmond stb.). A négyeskapu felett lévő négy bronzrelief Szent Erzsébetet, Bolyai Jánost és Farkast, Aranka Györgyöt, valamint Erkel Ferenc Bánk Bánját ábrázolják. Az oldalhomlokzaton félköríves záródású mozaikok találhatók.

A földszinti nagyterem, a hangversenyterem 800 személy befogadására alkalmas. Színpadán nem kisebb nevek, mint Pablo Cassals, Jan Kubelik, George Enescu, David Ojsztrah és Bartók Béla is megfordultak. Az előcsarnok 45 méter hosszú. 12 ólomüveg-kompozíció fedi a falakat, amelyeket Thorozkai-Wigand Ede és Nagy Sándor az 1914-es San Fransisco-i világkiállításra terveztek, de közbeszólt a történelem: kitört az első világháború. A második világháborút az alkotások a pincében vészelték át. Az előcsarnok két végén velencei tükrök találhatók. A tükörterem, a palota legkisebb terme, valóságos gyöngyszem. A harmadik emeleten található több mint ezer alkotással a képzőművészeti múzeum. A Kultúrpalotában található a Maros megyei könyvtár is, mely több mint 1 millió kötetes gyűjteményt tart számon.

Az épület külső-belső díszítésén a gödöllői művésztelep tagjai dolgoztak. Sajnos arról nincsen tudomásunk, pontosan ki volt a programadó, mennyiben volt az építészeknek beleszólásuk az előcsarnok és a tükörterem művészi programjába, vagy a lépcsőház kifestésébe. Feltehetően Körösfői-Kriesch Aladár és Bernády György dolgozták ki közösen a programot.

Természetesen a több mint 100 éves szecessziós épületen is nyomot hagyott az idő múlása. Az RMDSZ kiemelt célkitűzései között szerepel a művelődési intézmények felújítási munkálatainak támogatása, így nem volt kérdéses, hogy a Kultúrpalota felújításának törekvéseit is támogatni fogja. Az egyeztetések eredményeképp 2011-ben el is kezdődtek a felújítási munkálatok, 2014-ben pedig Bukarest, Szeben és Jászvásár után már a Kultúrpalota adott otthont a huszonkettedik alkalommal megrendezett UNITER-gálának, a romániai színházi produkciókat díjazó legrangosabb eseménynek, melyet először szerveztek meg Marosvásárhelyen.

Dr. Bernády György

1913 A marosvásárhelyi Közművelődési Ház. Magyar Iparművészet.

Gellér Katalin

1999 A gödöllői művésztelep vezető mestereinek tervei a marosvásárhelyi Kultúrpalota számára. Ars Hungarica. (2)

Gellér Katalin – Keserü Katalin

1987 A gödöllői művésztelep. Budapest.

Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre

1990 A századforduló magyar építészete. Budapest.

Kathy Imre

1981 A Lechner-követők. Magyar művészet 1890–1919. I–II. Szerkesztette Németh Lajos. Budapest.

Keresztes Gyula

2000 Marosvásárhely szecessziós épületei. Marosvásárhely.

Kovács Etelka

1999 A marosvásárhelyi Kultúrpalota homlokzattervei. Ars Hungarica. (2)

Marosi Barna

1993 Bernády György városa. Marosvásárhely.

Várallyay Réka

2006 Komor Marcell – Jakab Dezső. Budapest, 2006.

A marosvásárhelyi Kultúrpalota Erdély legszebb szecessziós épülete, pompás alkotás, Marosvásárhely szimbóluma.

Díszítésében keveredik a 19. század negyvenes éveiben megszületett történelmi, historizáló igény, a magyar történelem jeles képviselőinek, tetteinek, alkotásainak bemutatása, népművészeti értékeink, formakincsünk megjelenítése és a balladák szövevényes, szimbolikus világát a nemzetközi szecesszió eszközeivel feltáró elbeszélőkedv.

Bernády György polgármester az épület megnyitóján elhangzott beszédében a következőképpen foglalta össze a Kultúrpalotát illető célkitűzéseit:

„...A tervezendő műnek minden ízében magyarnak kel lennie, (...) a magyar történetből és a székely népmondákból merített tárgyú képző- és iparművészeti remekek kincsesházának kell lennie, hogy az abban elhelyezett intézmények a tudós és írástudatlan, a hatalmas és alacsony sorban levő, a gazdag és szegény előtt egyaránt nyitva kell lenniök, és hogy ez intézmények révén kell annak az elválasztó falnak a lerombolására az első csákányütést megtenni, amely a magyar társadalmi osztályokat elkülöníti, s a magyarság megerősödésének alapját képező egységes, demokratikus társadalom szervezését lehetetlenné teszi.”

Bernády a köznek szánt művelődési intézmény hatásáról és összefogó erejéről szóló beszédében kifejezte szándékát: az egész embert nevelő, minden művészi ágazatot kibontakoztató közösségi terek létrehozását.

Az azóta eltelt idő igazolta Bernády törekvéseinek megvalósulását. A Kultúrpalota, átadása óta központi szerepet tölt be a marosvásárhelyi magyar közösség kulturális életében.