A magyarremetei református templom

Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 346, BH-II-m-B-01189

Belényestől észak irányban fekszik, 12 km-re. Első okleveles említése 1422-ből származik Remethe néven.

A szakirodalom feltételezése szerint a 13. században épült és a csúcsíves szentélyt és tornyot később építették a román kori hajóhoz. 1810-ben, 1837-ben, 1878-ban, 1882-ben, 1927-ben javították. A templom legértékesebb része a falképegyüttesek, a 15. századból származnak. Már a 18. században is említik, de többször lemeszelték. 1927-ben ismét feltárták. 2002–2004 között restaurálás folyt, jelentős falképek kerültek napvilágra, kibontásra kerültek a középkori szentélyablakok, a hajó egy középkori ablaka és két egykori tabernákulumfülke.

Egyhajós, szentélye fölött faros nyeregtetős templom, nyugati homlokzata előtti toronnyal. A templomot talapzat veszi körül. Karcsú tornya alatt a homlokzati síkból kilépő bejárata félköríves lezárású, de a torony alatti átjáróból csúcsíves ajtó nyílik a hajóba. A torony szélein lizénák futnak. Első és második emeletén keretelt, enyhén csúcsíves, faragott kőbélletű, mérműves ablakok vannak, különösen a második emeletiek, kivált a nyugati, amely hármas levelű csúcsívvel záródik. A torony legfelső emeletét csúcsíves pártázat szegélyezi, alatta ívsor. Sokoldalú csúcsos toronysisakja van. A hajó fala dísztelen, szentélye kívül a sokszög három oldalával zárul. A támoknak csak a helyei maradtak meg. Déli oldalához pártázatos portikusz kapcsolódik. Ablakai félköríves záródásúak. Az egyház jegyzőkönyve megemlíti, hogy a hajó ablakai átalakításuk előtt „igen-igen keskenyek, amellett hosszúak” voltak. A szakirodalom feltételezése szerint a 13. században épült és a csúcsíves szentélyt és tornyot később építették a román kori hajóhoz. A templom legértékesebb része a falképegyüttesek, a 15. századból származnak. A hajó síkmennyezetű, szentélye félköríves záródású, a hajóval egyenlő szélességű. Szószéke az északi falon van.

A legismertebb falképek a szentélyben: a legalsó képsorban Szent László, Szent István és Szent Imre. A fölötte levő sorban Péter, Pál, Bertalan apostolok. Majd Tamás apostol, a nemrég kibontott kerek ablak után újabb, felismerhetetlen apostol, majd Jézus megostorozása. A torony földszintjén: Lukács, Márk, János, Máté evangélisták és neveik latin felirattal. Az ajtó felett az angyali üdvözlet képe, a boltozaton a bizánci templomfestészet szabályai szerint, a világ felett uralkodó Christos Pantokrator.

A templomban világháborús emléktábla, a templomkertben egy kopjafa Szent István tiszteletére, valamint az 1944-es polgári áldozatok emlékműve áll.

Avram Alexandru –Godea Ioan

1975 Monumente istorice din Ţara Crişurilor. Editura Meridiane, 1975.

Borbély Gábor – Dukrét Géza – Péter I. Zoltán – Stark Erzsébet

2004 Bihar megye útikönyve. II. Prolog Kiadó, Nagyvárad.

Borovszky Samu

1901 Bihar vármegye és Nagyvárad. Apolló Irodalmi Társaság, Budapest.

Bunyitay Vincze

1884 A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. III. Egyházak. Nagyvárad, 1884.

Dukrét Géza

2009 A Belényesi-medence magyar települései. In: A Belényesi-medence turistakalauza. EKE, Nagyvárad, 91.

2009 Épített örökségünk Bihar megyében. Kiadja a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság, Nagyvárad.

Emődi Tamás (szerk.)

2004 Örökségünk védelmében. Egyháztörténeti értékek gondozása a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben. Királyhágómelléki Református Egyházkerület Műszaki Osztálya, Nagyvárad.

Györffy György

1963–1987 Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I–III. Budapest.

Jakó Zsigmond

1940 Bihar megye a török pusztítás előtt. Sylvester nyomda Rt., Budapest.

Nagy Sándor, K.

1884 Bihar-ország. Nagyvárad. (1884, reprint kiadás, PBMET.)

(n. n.)

1999 A Magyarremetei Református Egyházközség és templom története. Kiadja a Magyarremetei Református Egyházközség, Nagyvárad.

Az Árpád-kori templom a Belényesi-medence ékessége, többperiódusú falfestményei eltérnek a székelyföldiekétől. A bizánci templomfestészet egyik ritkasága. Óriási turisztikai látogatottságnak örvend.