A berekeresztúri református templom

A falu a szent keresztről elnevezett temploma után kapta nevét, és a pápai tizedjegyzékben is S. Cruce néven jelenik meg. 1485-ben Kereszthwer, 1566-ban Bere Keresztúr néven említik. A katolikusok a 14. században már önálló egyházközséget tartottak fenn, kiemelkedő dombon álló templomuk a késő román, illetve a gótikus építészet jegyeit viseli magán, és évszázadokon keresztül hét falu (Keresztúr, Székelybere, Márkod, Mája, Kendő, Nyárádmagyarós, Nyárádselye) vallási életének központja volt.

Templomának építését a 14. századra teszik. A Református Névkönyv szerint (1903) 1385-ben épült, tornyával együtt. Bizonyos, hogy már előbb volt templom, amire bizonyíték a pápai tizedjegyzék, és az is, hogy a ma álló templom román kori elemeket őriz, amelyek a korábbi templom részei lehettek.

Orbán Balázs részletes művészettörténeti leírást közöl a templomról: „A berekereszturi szentegyház egyhajós épület, szentélye ennek is a nyolczszög három oldalával záródik. A hossz-szentély déli oldalán két csúcsíves ablak van, melyeknek díszművezete valójában kiválóan szép; ez ablakok alsó osztálya oszlopka által elválasztott kettős lóherívvel záródik, az egyiknek felső részében keresztidomú, a másiknak papucs alakú ablakrózsa van helyezve. A hajónak ugyan déli oldalán éppen ily alakitású és nagyságú csúcsíves ablak van, mely alól szintén a kettős lóherivvel alakult, míg a felső részt három környilat tölti be. Ezen hátul más három ablakocska van, melyek alig két láb magasak, 6 hüvelyk szélesek, s melyek körívben záródnak. Ugy körives az ezen oldalon levő oldalajtó is, mely három henger s közbe illesztett két horony-tagozattal bir. Ez ajtó és a három kis ablak a román épitészet reminiscentiáit jelöli, sőt mint köríves alakitás oda tartozott a – most lebontott – diadalív is. A diadalivvel, a külső oldaltámok által feltételezhető, sőt még öreg emberek emlékezetében élő boltozat is eltünt, ugy a szentély, mint a hajó felől, s azt ma kockás fölep helyettesiti. Szintén kiváló figyelmet érdemel a homlokzatán levő (torony alatti) főkapuzat, melynek csúcsíves bélletét egy erősebb közép henger s mellette mély horony által elkülönitett két sugarabb hengerpálcza tagozza.

Ezen főkapuzat előtt a torony szépen boltozott alsó osztályát elfoglaló toronycsarnok van, melybe kivülről köríves ajtó vezet, tehát itt is a kör- és csúcsíves izlést egybeházasitva látjuk, sőt azon kis ajtóban, mely a karból a toronynak szintén boltozott második emeletébe vezet, a későb gótika egy képviselőjét is felleljük; mert az átszelt lóherív záródása mellett vesszőmű tagozatot mutat, mely idom a késő gótikáé levén, ez ajtó későbbi nyitását valószinüvé teszi.

A torony maga is igen remek szerkezetű; szép, válogatott lapos kövekből roppant szilárdsággal épültek, ölesnél szélesebb – két egymás felett levő boltozatot hordó – falai, mely boltozatok oldalnyomását a külső szögletekre diagonal irányban helyezett és a második emelet tetejéig felnyuló oldaltámok fogják fel. A torony négy emeletes, az emeleteket kajácsos párkányzat választja el, mely párkányzat az első emeletnél a rézsut tetőzetű oldaltámokon is át van vive. Első emeletén, mint látók, köríves ajtó van. – A második emeleten megforditott kulcslyukhoz hasonló hanglyukak vagy lőrések nyilnak. A harmadik emeleten egy igen csinos, nyomott csúcsívben zárodó ablak tünik fel, melynek kivülről befelé keskenyedő béllete horony- és henger-tagozattal van ékitve; díszművezetének ma csak töredékei látszanak. A felső negyedik emeleten négy csúcsíves ablak van, melyek szintén kivülről befelé keskenyedő béllettel birnak. Legfelül négy oldalú gúla-csúcstetőzet koronázza, melynek négy szögletéből négy kis toronyka lövell ki.”

A templomot egyes források szerint 1790-ben átépítették, 1850-ben villámcsapás érte, majd 1900-ban teljesen átalakították, restaurálták. A templom alatti sírboltot a 17. század első felében egy pestisjárvány következtében fejedelmi rendeletre befalazták.

Harangjai közt a nagyobbik – amely Orbán Balázs szerint 15 mázsás és e vidék legnagyobb, legszebb hangú harangja – latin betűs körirattal rendelkezik: „Veni Rex glorie cum pace S.R. 1542.”

A templom falai továbbra is megőrizték a katolikus kor emlékeit. „Oldalfalait egykor al-fresco képek boriták, valamint az egyház falait is, mi a lehulló vakolat alól itt-ott előtünedezik.” Ezekről a freskókról tudtak, de az 1900-as évek elején történt átalakítások során nem kerülhetet sor feltárásukra, vizsgálatukra. A freskók egy része (például egy angyalcsoport) jó ideig látható volt, aztán 2001-ben a restaurálási munkálatok alkalmával elkezdték feltárni azokat. A mostanáig feltárt részek édenkerti jeleneteket ábrázolnak. A reformáció során a lakosság a református vallás követője lett, de a katolikus korszak emlékei sokáig megmaradtak. Például a templom tornyán még másfél század múltán is ott ékeskedett a kereszt, és csak 1712-ben próbálták eltávolítani.

A templom nem csupán építészeti stílusa miatt igen értékes, hanem a belseje is egyedi értékeket óv. Így a templom tornyának második emeletén négy rovásírás maradvány került elő. Látható még az egykoron katolikus templom sekrestyéjébe vezető ajtó faragott kőkerete, a szószéken az ősvallásunkban gyökerező életfa-motívum. Az 1900-ban végzett átalakításokig még jól látszott a katolikus korból származó oltár helye. A szószékkorona 1762-ben készült.

A templom egykori szentélyének falán többszöri feliratok maradtak meg. Így először a Tízparancsolatot írták fel, majd a 16. században ezt lemeszelve történelmi krónika került helyére, a következő feljegyzésekkel: 1543 Saska jaras (sáskajárás), 1551 Isabella kir...s... (valószínűleg Izabella kirándulása), 1552 Teomeosuar e... (Temesvár eleste), 1556 Isabella be...ou... (valószínűleg Izabella bejövetele), 1558 Háromszék..., 1554 deoghalal Erdelben (döghalál Erdélyben), 1562 Az székely feltámadás, 1564 Szigetuár e... (Szigetvár eleste), 1571 masod...János hal... (második János halála).

A keresztúri egyház több törvényt is hozott, amellyel a hét falu közösségét, egyházi és polgári rendjét próbálta szabályozni. Az első ilyen törvény (amely mind egyházi, mind történelmi szempontból figyelemre méltó) 1602-ben kelt, és még ma is megvan eredetiben, majd 1784-ben újabb törvényeket hozott a közösség.

A templomhoz közel eső egyik dombocskát még a 19. században is Képesdombnak nevezték, ugyanis a katolikus korban, az egykori zarándoklatok idején itt pihenőt tartottak a képekkel vonuló hívek. A szájhagyomány szerint a mikházi szerzetesek a reformáció után még sokáig jártak át Keresztúrra, próbálták visszatéríteni a lakosságot a régi hitre, sőt egyesek szerint éjszakánként rút, kámzsás barátok és hét singnyi szakállt viselő gnómok kísértgették az arra tévedőket.

Orbán Balázs: Székelyföld leírása

Entz Géza: Székely templomerődök. 3.

Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek, Gyulafehérvár 2000, második bővített kiadás

Gligor Róbert László: Berekeresztúr, kézirat, 1996

A berekeresztúri református templom a térség egyházi építészeti örökségének értékes része.