A backamadarasi bor

A szőlőtermesztésnek Backamadarason évszázadokra visszanyúló hagyománya van, s a lakosság foglalatosságában igen jelentős helyet foglalt el a szőlőtermelés, az előállított bormennyiség pedig komoly pénzforrást jelentett. A szőlőművelés főként a falu fölötti Backa-hegy oldalain történik, ennek déli és délnyugati lejtői igencsak alkalmasak a szőlőtermesztésre. A falu fontosabb szőlőhegyei a Backa, Dondor, Bongor, Külső.

Egy 1722. évi összeírásban megjegyzik, hogy „szőlőik szépen rendezettek, olyan bort teremnek, amelynek minőség és finomság tekintetében nincs párja ebben a székben”. Ugyanitt megjegyzik, hogy a „birtokos urak” nagyobb kiterjedésű szőlősökkel rendelkeznek. Egy 1750. évi összeírás szerint az armalistáknak (kisnemesek) átlagban 50 veder bort termő szőlősük volt (de közülük Nagy Mártonnak 120 veder bort termő), míg egy szabad székelynek 30, egy jobbágynak 3 veder bort termő birtoka volt. Ugyanitt megjegyzik, hogy „a földesuraknak sok szőlőjük van”. A birtokosok összevásárolták a szorongatott helyzetbe került szabadosok, jobbágyok földjeit, így például a gróf Kornis családnak 1770-ben már 400 vedres szőlője volt. 1890-ben a faluban közel 132 hold szőlő van, míg 1911-ben csupán 36! Ennek oka az egész Európán végigpusztító filoxéra. Ettől kezdve a híres madarasi bortermelés is lehanyatlott. 1940-ben is csupán 36 hold szőlőt találunk, míg a kollektív gazdaság létrejötte tovább rontotta a helyzetet: 1962-ben 22 hektáron folyt a szőlőtermelés, 1990-ben csupán 14 hektáron. 1989 után a szőlőművelés fellendülése tapasztalható, a visszaszolgáltatott területeken új szőlőültetvények jöttek létre. Ám a kiöregedő gazdálkodói réteg a szőlősterületek művelésével is felhagy lassan. 2011-ben a középkorú Szőcs Antal 25 ár területen 1800 tő szőlőt dolgozott meg a Backában. Itt és a Dondorban még foglalkoztak a gazdák a szőlészettel, annál kevesebben viszont a Bongorban, a Külsőben is többen felhagytak már a viszonylag új telepítésű szőlők gondozásával is, mert nagyon nehéz és költséges a növényvédelem, sok és pontos munka szükséges az ültetvényen, és ha meg is terem a bor, a legtöbb gazda nem tudja értékesíteni azt a piac telítettsége miatt. Az időjárás is rendkívül meg tudja nehezíteni a szőlősgazdák dolgát.

A szüretet vagy annak befejezését szüreti bállal ünnepelte meg a faluközösség, de főleg az ifjúság. Ám a szőlőművelés visszaszorulásával a nagy szekeres-lovas csőszfelvonulások, csősztáncok, mulatozások is ma lassan kezdenek kimaradozni, a szüreti bálok lassan visszaszorulnak az iskolás gyerekek műsorába. A faluban azonban az utóbbi időben megjelent kezdeményezéseknek köszönhetően még bizonyos mértékig, ha átalakulva is, de él a szüreti mulatozás. Az utóbbi években a helyi Szőlőtermesztők és Borászok Hagyományőrző Egyesülete szervez hagyományos szüreti kosaras bált a Kincses néptánccsoporttal: a fiatalok utcai felvonulásával kezdődik a mulatság, énekszóval hívogatnak mindenkit a mulatságba: „Lányok és asszonyok, jól figyeljetek,/ Kosaraitokat finom ételekkel bőven megtöltsétek./ Mert mindenki tudtára hozatik,/ Hogy szüreti bál minden évben csak egyszer tartatik.” A fiatalok többször is táncra perdülnek az utcán, amit a falubeliek meg is hálálnak. A bálra érkezőket a helyi borászok várják a borral és kaláccsal. A jókedv megteremtéséről ugyancsak a Kincses tánccsoport gondoskodik, rendszeresen bemutatva a Madarasi szőlőhegyen szüretelnek című szüreti lakodalmas műsorát. A mulatság és bál reggelig tart. Újabban ezekre a szüreti megmozdulásokra, bálokra a közeli Marosvásárhelyről is meghívják az érdeklődőket. A faluban, de főleg a szőlősgazdák között fontos szerep a borbíróé, aki a szőlősgazdák munkáját vezeti. Ő szervezi a szőlőcsősz megfogadását, aki augusztus és október között a termésre vigyáz, begyűjti a gazdáktól az őrzési díjat, és a szüreti mulatság megszervezése is fő feladatai közé tartozik.

A helyi gazdák bejegyezték a Backamadarasi Szőlőtermesztők és Borászok Hagyományőrző Egyesületét, hogy közösen próbáljanak megoldást keresni gondjaikra. Az egyesület tagjai egységes kivitelezésű címkékkel látják el boraikat, néhány gazdának már van palackozója, van szűrőberendezésük is, tucatnyi gazda társulásával és pályázati támogatással beszereztek egy elektromos bogyózó gépet is, ami rendkívül hasznosnak bizonyult: a gerezdnyél szárazon kikerül a szőlő közül, és nem rontja a nedű zamatát.

2008-ban a falunapok keretében az önkormányzat szervezésében megtartották az első helyi borbemutatót is, és több kiállításra is elvitték a borokat. A madarasiak büszkék boraikra: azt tartják, hogy Mátyás király udvarában is ittak az itteni nedűből, s szekérszámra vittek belőle a császár asztalára is. Sőt egy orosz fogságból hazatérő madarasi ember mesélte, hogy 1916-ban az orosz cárig is eljutott egyik madarasi Csíki által termelt palackos bor.

Gligor Róbert László

2008 Backamadarasi bor Mátyás király udvarában? Vásárhelyi Hírlap/Székelyhon. 2008. júl. 24.

2010 Szüreti bál minden évben csak egyszer tartatik. Vásárhelyi Hírlap/Székelyhon. 2010. nov. 5.

2011 Nem dicsekednek a backamadarasi szőlősgazdák. Vásárhelyi Hírlap/Székelyhon. 2011. márc. 4.

Szigeti György

2000 Szüreti népszokások Backamadarason. Tessedik Sámuel Főiskola, szakdolgozat.

***

1992 Backamadaras 600 éve. Monográfia. Székelyudvarhely.

Az évszázados hagyományokkal rendelkező backamadarasi szőlőtermesztés és borászat megismertetéséhez és az előállított termékek népszerűsítéséhez járulhat hozzá a termék Értéktárba történő felvétele.