Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Verje meg az Isten


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1967
Gyűjtés helye: Szék
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 562-563/237. sz.

Dallam



Szöveg

Verje meg az Isten a szeretőm anyját,
Hogy mért tiltja tőlem az ő szép leányát.
Ha neki lánya vót, nekem szeretőm vót,
Ha neki kedves vót, nekem kedvesebb vót.

Könnyebb a sziklából poharat faragni,
Mind két igaz szívnek egymástól megválni;
Mikor két igaz szív egymásra haragszik,
Még az édes méz is keserűvé válik.

Istenem, Istenem, én édes Istenem,
Hogy kell a világot búval eltöltenem,
Egy esztendő, kettő búval is eltelik,
De az enyém, a sok, soha el nem telik.
 
Látod, rózsám, látod azt a száraz nyárfát,
Mikor az kizöldül, akkor megyek hozzád.
Látod, rózsám, látod, nem tehetek róla,
Gyenge szavaidra nem adhatok rája.

Mikor egy szem búza száz kalangyát terem,
Akkor lesz, galambom, hozzád menetelem,
Bizom Isten után, kizöldül az én fám,
Az én régi babám visszajön még hozzám.



Megjegyzés

Énekünk kezdő szakaszával csaknem szó szerint megegyező két versszak már Krizánál (Vadr. 218—9). A 3—4. szakasz változatai közkeletűek népdalainkban. Egy másik ének egy részleteként Válaszútról (Kolozs m.) is előkerült:

„Esteledik, sötétedik, az én rózsám nem érkezik.
Nem érkezik, vagy dóga van, vagy szeretője más vagyan,
Vagy irtózik az annyától, attól a vén boszorkánytól.”
„Arass, rózsám, arass kilenc kéve nádat,
Hadd perzseljük meg aztat a vén anyádat!”
„Verje meg az Isten a szeretőm házát,
Ott se mindegyiket, csak az édesanyját,
Hogy mér’ tiltsa tőlem az ő kedves fiát,
Mert ha neki fia vót, nekem is szeretőm vót;
Mert ha neki édes vót, nekem még édesebb vót;
Mert ha neki kedves vót, nekem még kedvesebb vót.”

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 645-646.)