Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Vasrácsos az én ablakom


Gyűjtő: Ráduly János
Gyűjtés ideje: 1971-07-25
Gyűjtés helye: Kibéd
Közlő: Ráduly János
Közlés ideje: 1975
Megjelenés helye: Ráduly 1975: 90-91/55. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Ráduly János, 41 éves



Szöveg

Vasrácsos az én ablakom,
Még a sötét hold se süt rám.
Besütött a nap sugara
Sötét börtön ablakára.

Zireg-zörög a vasajtó,
Hallom, jön az igazgató.
Megvizsgálja fejem alját,
Nem-e ástam ki az alját.

Nem alszom én tollúpárnán,
A vaságynak négy deckáján.
Szőrpokróccal takarózom,
Aj de keservesen alszom.

Megizenem az ügyésznek,
Meg az ítélőbírónak,
Ne ítéljen el örökre,
Csak tizenöt esztendőre.

Tekints, Isten, bús szívekre,
Az én bús feleségemre.
Az én bús feleségemre,
S a két árva gyermekemre.

Tudod, babám, mit fogadtál,
Mikor töllem elbúcsúztál:
Hogyha rab találnék lenni,
Gondomat fogod viselni.



Megjegyzés

55. Vasrácsos az én ablakom

            Kibéden most van elterjedőben. Börtön-nótaként emlegetik. Adatközlője nemrég tanulta Marosvásárhelyen, miközben fogházbüntetését töltötte. Egyik rabtársa énekelte. Itthon elég gyakran énekli, mulatás közben: „Mindig el kell fujjam másoknak, mert nem tudják. Szép az énekje, s kérik, hogy énekeljem” – mondta. Dallama műdal.

(Ráduly 1975: 180.)