Vasrácsos az én ablakom
Ráduly János, 41 éves
Vasrácsos az én ablakom,
Még a sötét hold se süt rám.
Besütött a nap sugara
Sötét börtön ablakára.
Zireg-zörög a vasajtó,
Hallom, jön az igazgató.
Megvizsgálja fejem alját,
Nem-e ástam ki az alját.
Nem alszom én tollúpárnán,
A vaságynak négy deckáján.
Szőrpokróccal takarózom,
Aj de keservesen alszom.
Megizenem az ügyésznek,
Meg az ítélőbírónak,
Ne ítéljen el örökre,
Csak tizenöt esztendőre.
Tekints, Isten, bús szívekre,
Az én bús feleségemre.
Az én bús feleségemre,
S a két árva gyermekemre.
Tudod, babám, mit fogadtál,
Mikor töllem elbúcsúztál:
Hogyha rab találnék lenni,
Gondomat fogod viselni.
55. Vasrácsos az én ablakom
Kibéden most van elterjedőben. Börtön-nótaként emlegetik. Adatközlője nemrég tanulta Marosvásárhelyen, miközben fogházbüntetését töltötte. Egyik rabtársa énekelte. Itthon elég gyakran énekli, mulatás közben: „Mindig el kell fujjam másoknak, mert nem tudják. Szép az énekje, s kérik, hogy énekeljem” – mondta. Dallama műdal.
(Ráduly 1975: 180.)