Varga Erzsi
Ráduly 1979: 89-90/ 34. sz.
1. Hallottátok, hogy az este mi történt,
A kocsmáros kicsi lányát megölték.
Alvó ágyából kilopták,
S az erdőbe, nagy árokba kivoncolták.
2. – Varga János, nyisd ki most az ajtódot,
Halva hozzák egyetlenegy lányodot,
Mert a rablók az ágyából ellopták.
3. – Lánybarátim, arra kérlek titeket,
Temetőbe engem kikísérjetek.
Még van valami, hogy koszorút vittek vagy mit, de már nem tudom tovább.
44–45. A meggyilkolt leány (Varga Erzsi)
Ugyancsak helyi gyilkosságtörténet, az első változatot nemrég közöltük (Ráduly, 125. sz.).
Ötvös Sára az éneket még gyermekkorában tanulta: „Oláh Mihály énekje vót, örökké fútta, mikor jött vót édesapámhoz.” A makfalvi születésű Oláh Mihány kibédi kapcsolatairól lásd a 34. típus jegyzeteit. A balladát adatközlőnk nagyon ritkán énekelte, csak hosszas gondolkodás után jutott az eszébe. A lejegyzés után sem gyakorolta.
A második változatot – hat év múlva – Ötvös Sára az időközben elfelejtett dallam nélkül rakosgatta össze. Innen származnak a szöveg ritmushibái, innen erednek a megcsonkult versszakok. Legteljesebb az első versszakot tudta reprodukálni: a két első sor változatlanul megőrződött, a harmadik sor csak félig maradt meg, a negyedik sort pedig átfogalmazta. Ez a sor az első változatban így hagnzott: A temető árkáig elhurcolták. Az új megfogalmazás: S az erdőbe, nagy árokba kivoncolták. A két sor tehát valamelyest csak tartalmában fedi egymást. A második versszak az új változatban csak három sorból áll. A harmadik sor eléggé szervetlenül épült be ebbe a versszakba, az előző két sorral ugyanis nincs tartalmi kapcsolatban. Valószínű, az első versszak egyik sorának (Varga Erzsit ágyából kilopták) módosult változata. A harmadik versszak még csonkább lett: mindössze két sorból áll. A befejezés pedig nem jutott eszében Ötvös Sárának. Az zárómondatban emlegetett koszorú az eredeti harmadik versszakában meglévő rózsafaültetés motívumát próbálja pótolni.
A ballada dallama félnépi.
(Ráduly 1979: 137.)