Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Túl a vízen jegenyefa
Gyűjtő:
Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje:
1960
Gyűjtés helye:
Görbepataka
Közlő:
Kallós Zoltán
Közlés ideje:
1971
Megjelenés helye:
Kallós Zoltán 1971: 263-264/80. sz.
Dallam
Szöveg
Túl a vízen jegenyefa,
Az alatt ül három árva,
Egyezkednek egymás közbe:
Öljék meg a legküsebbet.
S a legküssebb azt mondotta:
„Nem bánom, ha megöltek es,
Szüvem borba ferejszétek,
Gyócsruhába tekerjétek!
Tegyétek kapum sassára,
Vegyen példát minden róla,
Vegyen példát minden róla,
Hogy van az árvának dóga!”
Odament a Szép Szűz Márja,
Kérdi: „Mét sírsz, három árva?”
„Hogyne sírjunk, Szép Szűz Márja,
Mikor anyánk főd gyomrába.”
Lement a nap lemenőbe,
S kimentek a temetőbe,
S adott nekik három vesszőt,
Hogy csapják fel a temetőt.
„Kelj fel, anyánk, édesanyánk,
Mer elszakadt a gyászruhánk!”
„Én nem kelek, met nem tudok,
Én nem kelek, met nem tudok.
Elrothadtak a tagjaim,
S nem bírnak meg a lábaim,
Vagyon nektek mostohátok,
Ki ruhát csinál reátok.
Mikor fehért ad reátok,
Vérből virágzik hátatok;
Fejeteket megfősüli,
Hajatokat mind kitépi.
Kenyeret ad kezetekbe,
S hull könnyűtek ölötekbe,
Hull ölödbe, hull a fődre,
S hull az árva kebletekbe.”
Túl a vízen jegenyefa,
Az alatt ül három árva,
Egyezkednek egymás közbe:
Öljék meg a legküsebbet.
S a legküssebb azt mondotta:
„Nem bánom, ha megöltek es,
Szüvem borba ferejszétek,
Gyócsruhába tekerjétek!
Tegyétek kapum sassára,
Vegyen példát minden róla,
Vegyen példát minden róla,
Hogy van az árvának dóga!”
Odament a Szép Szűz Márja,
Kérdi: „Mét sírsz, három árva?”
„Hogyne sírjunk, Szép Szűz Márja,
Mikor anyánk főd gyomrába.”
Lement a nap lemenőbe,
S kimentek a temetőbe,
S adott nekik három vesszőt,
Hogy csapják fel a temetőt.
„Kelj fel, anyánk, édesanyánk,
Mer elszakadt a gyászruhánk!”
„Én nem kelek, met nem tudok,
Én nem kelek, met nem tudok.
Elrothadtak a tagjaim,
S nem bírnak meg a lábaim,
Vagyon nektek mostohátok,
Ki ruhát csinál reátok.
Mikor fehért ad reátok,
Vérből virágzik hátatok;
Fejeteket megfősüli,
Hajatokat mind kitépi.
Kenyeret ad kezetekbe,
S hull könnyűtek ölötekbe,
Hull ölödbe, hull a fődre,
S hull az árva kebletekbe.”
Megjegyzés
A Mária-motívum miatt az ún. legenda-balladák közé utalt ballada rendkívül népes európai rokonsággal rendelkezik. A Máriától kapott vesszővel való temetőverés motívumában szoros német kapcsolatot, a halálból gyermekei gondozására visszajáró anya személyének beiktatásában meg északi, skandináv párhuzamokat emleget a kutatás. A Túl a vízen Tótországban kezdetű és a néhány rákövetkező szakasz alkalmasint panaszénekből tapadt a balladához. Krizánál (Vadr. 173.) például egy láthatóan különböző énekekből ötvöződött lírai darab első sora az itt közölt I—II. változat kezdősorával azonos. A balladát először Petrás Ince (Rokonföldi) jegyezte le 1841—42-ben Klézsén. Némelyütt a balladás darab gyermekénekként jelentkezik (MNTára I, 599—600).
Domokos—Rajeczky I, 87. — Gragger 208—9. — Domokos, MM.3 282—6. — Ortutay, SzNb. 289—90. — Faragó—Jagamas 116—23. — Csanádi—Vargyas 502—6. — Leader 82—97. — Ortutay—Kriza 756—7.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 631.)
Támogatók
Partnerek
