Tollas Erzsi
Ferenczi Istvánné Lemhényi Teréz, 71 éves
- Jó estét, jó estét, Tollasiné asszonyság,
Hol van az Erzsi babám, talán lefeküdt már?
- Lefeküdt, lefeküdt, szép paplanyos ágyába,
Bagazia cipőjét lehúzta a lábából.
- Menjen be, menjen be a legbelső szobába,
Kőtse fel az ágyából, készüljön el a bálba.
Fel is kőt, fel is kőt, el is készült a bálba,
Arra a csillagos ég be is borult homályba.
- Jó estét, jó estét, kocsmárosné asszonyság,
Hol van az a két betyár, poroncsol a cigánynak:
- Húzzátok, húzzátok kivilágos virradtig,
Míg Tollas Erzsi babám a vállamon elalszik.
- Engedj ki, engedj ki, hűvösödni menjek ki,
Bagazia cipőmből piros vérem öntsem ki.
- Ne menj ki, ne menj ki, ne hűtsd ki már magadot,
Két szép aranygyűrűdöt az ujjodba dagasztod.
- Átkozott az apa, de még jobban az anya,
Ki egyetlen leányát a bálba elbocsássa.
Este elbocsássa, reggelig nem is lássa,
Reggeli nyóc órára halva viszik ágyába.
53–58. A halálra táncoltatott leány
A legnépszerűbb magyar balladacsoport. Változatai 500 körül járnak (Vargyas 1976. II: 277–278). A ballada formailag felújult az új stílus jegyében. Moldvában is csak az első gyűjtések óta terjedt el (Kríza Ildikó 1967). Háromszék minden részén a legismertebb és a legelterjedtebb balladák egyike. Érdekes módon a magyar ajkú cigányság, mely a vidék balladaköltészetének régebbi rétegeit őrzi, kevésbé ismeri. A Fekete-ügy vidéki falvakban egyetlen adatközlőm sem ismerte azt a megoldást, hogy a leányt az ördög pusztította volna el egy legény képében.
(Pozsony 1984: 260–261.)