Tisza partján én elaludtam
Nagy Gy. Ferenc, 46 éves
Tisza partján én elaludtam,
Jaj, de rosszakat álmodtam.
Álmaimból felébredtem,
Kilenc csendőr áll előttem.
– Csendőr urak, mit akarnak,
Talán kötözni akarnak?
– Nem akarunk, betyár, semmit,
Lovat jöttünk vásárolni.
– Az én lovam nem eladó,
Nem egy csendőr alá való,
Mert ha arra csendőr ülne,
Még a madár is rab lenne.
Szabad madár vagy te, babám,
Mégis ritkán jössz el hozzám,
Ha én olyan szabad lennék,
Minden éjjel nálad lennék.
Mikor megyek hazafelé,
Két csendőr jön szemem elé:
– Állj meg, betyár, mi a neved,
Hol az utazó leveled?
– Várjál, csendőr, megmutatom,
A mellényem kigondolom.
Kiveszem a revolverem,
Mind a kettőt agyonlőttem.
Mikor visznek a börtönbe,
Százat teszek a zsebembe.
– Húzd rá cigány, jó pénzt adok,
Kisbogdándi betyár vagyok,
Húzd rá, cigány, jó pénzt adok,
Hadd tudják, hogy betyár vagyok.
67–69. Tisza partján elaludtam
Általánosan ismert, a megyében is nagyon elterjedt balladatípus. A feljegyzett huszonhét változat kétharmadát dallammal gyűjtöttük. Többségében idős adatközlőktől hallottuk, férfi és női énekesek egyaránt éneklik.
Vö.: Ortutay – Kriza, 184–158. sz.; Albert – Faragó, 114–117. sz.; Jagamas – Faragó, 312. sz.; Ráduly, 86–90. sz.; Vargyas, 109/198. sz.
(Bura 1978: 210.)