Szűcs Mária
Este van, este van,
Hétre jár az óra,
Minden eladó lány
Készül a fonóba.
Szegény Szűcs Mária,
Ő is elment vóna,
Ha jaz ég előtte
Be ne borult vóna.
De az ég előtte
Beborult homályra,
Elment a fonóba,
Leült a lócára.
Kihívta egy legény
Csak egy minutára,
S őtet künn tartotta
Három-négy órára.
Vérével a földet
Pirosra festette,
Vérével a földet
Pirosra festette.
Kérdezi a gazda:
„Vajon ki lánya ez?”
Felugrik egy legény:
„Az én szeretőm ez.”
A klasszikus balladák között az Este guzsalyasba-típusba sorolt ballada új stílusú feldolgozása a szerelmesétől tiltott és ezért kedvesét meggyilkoló legény történetének. Egy elcsábított és a csábítótól 1825-ben kegyetlenül meggyilkolt árva cselédleány valóban megesett tragikus történetét megörökítő ballada szerzőjét egy Új Péter nevű versfaragó kerékgyártó mester személyében ismerjük is. Minthogy egyike legszélesebb körben elterjedt és legtöbb változatban ismert balladáinknak, a távoli vidékekről származó nagyszámú változat egybevetése a szintén reánk maradt eredeti szövegével lehetőséget nyújt a szájhagyomány útján való terjedés rendjén végbement változás, csiszolódás megállapítására.
Ortutay, SzNb. 306. — Solymossy: MNépr.2 III, 103—4, 125.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 639-640.)