Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Szűcs Mária


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1969
Gyűjtés helye: Visa
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 476–477/176. sz.

Szöveg

Este van, este van,
Hétre jár az óra,
Minden eladó lány
Készül a fonóba.

Szegény Szűcs Mária,
Ő is elment vóna,
Ha jaz ég előtte
Be ne borult vóna.

De az ég előtte
Beborult homályra,
Elment a fonóba,
Leült a lócára.

Kihívta egy legény
Csak egy minutára,
S őtet künn tartotta
Három-négy órára.

Vérével a földet
Pirosra festette,
Vérével a földet
Pirosra festette.

Kérdezi a gazda:
„Vajon ki lánya ez?”
Felugrik egy legény:
„Az én szeretőm ez.”



Megjegyzés

A klasszikus balladák között az Este guzsalyasba-típusba sorolt ballada új stílusú feldolgozása a szerelmesétől tiltott és ezért kedvesét meggyilkoló legény történetének. Egy elcsábított és a csábítótól 1825-ben kegyetlenül meggyilkolt árva cselédleány valóban megesett tragikus történetét megörökítő ballada szerzőjét egy Új Péter nevű versfaragó kerékgyártó mester személyében ismerjük is. Minthogy egyike legszélesebb körben elterjedt és legtöbb változatban ismert balladáinknak, a távoli vidékekről származó nagyszámú változat egybevetése a szintén reánk maradt eredeti szövegével lehetőséget nyújt a szájhagyomány útján való terjedés rendjén végbement változás, csiszolódás megállapítására.

Ortutay, SzNb. 306. — Solymossy: MNépr.2 III, 103—4, 125.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 639-640.)