Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

III. Új balladák » Halottbúcsúztató

Szoboszlai csendőr szomorú dala


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: 1864
Gyűjtés helye: Küküllődombó
Közlő: Olosz Katalin
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 499/301. sz.
Forrás:

Székely György dalgyűjteményéből


Szöveg

1. Esik eső szentimrei erdőbe’,
Arra indul Szoboszlai vesztére:
Három betyár megleste az erdőbe’
Mind a három belé lőtt a szívébe.

2. Szentimrei kerek erdő de keskeny,
Arra többet Szoboszlai nem megyen:
Piros vére kifolyott az erdőben,
Gyenge teste nyugszik a temetőben.

3. Az ég alján bús madárka hangicsál
– Édesanyám, leveled már későn jár;
Mert a levél érkezett tíz órakor,
Engem pedig temettek hat órakor.

4. Édesanyám, ha erre jársz, keress meg;
Szentimrei temetőben találsz meg.
Ültesd körül a sírom rózsafákkal;
Leányok locsolják könyhullatással.



Megjegyzés

301. Szoboszlai csendőr szomorú dala (Dombó)
Lelőhely: EA 2276: 138. lap, 87. sz. Ismeretlen kéz írása.

301.1. A ballada eredeti feljegyzése: AKKvár–MsU 1246/2. 20v. Székely György énekeskönyve, 1864. (Szoboszlay Csendör szomoru Dalla címen)

1. Esik eső szent Imrei erdöbe,
Ara indul szoboszlay vesztére
Három betyár megleste az erdöbe
Mind a három belé lött a mellébe.

2. Szent Imrei kerek erdő de keskeny
Ara többet szoboszlay nem mégyen
Piros vére kifolyatt az erdőbe
Gyenge teste nyugszik atemetöben.

3. Az ég alján bus madárka hangitsál,
édes anyám leveled már későn jár,
Mert a levél érkezett tizórakór,
Engem pedig temettek hatorakór.

4. Édes anyám ha ere jársz keres meg,
Szent Imrei temetőbe találsz meg,
Ültesd körűl a sirom rozsafákkal
Léányok lotsolják könnyhullatással.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 780.)