Szeredai fogházban
ismeretlen
1. Nem arról hajnallik, amerről hajnallott:
Magam sorsa1 felől szomorú hírt hallok.
Szerencsétlen sorsa én szegény fejemnek.
Árad napról napra bánatja szívemnek.
2. Szeredai bírák huszonnégyen vannak,2
Mind a huszonnégyen rólam törvényt szabnak.
A huszonötödik írja a levelet,
Egy szép barna kislány diktálja nevemet.
3. Ne diktáld nevemet, az Istenre kérlek!
Az Istenre kérlek, hadd meg életemet,
Szegény Dáncsi András szerette a táncot;
De most mindenfelől zergeti a láncot.
4. Szeredai törvény nagy fogháza alatt
Sok jó édes anya sűrű könnyet hullat.
Ne sírj, anyám, ne sírj: ennek így kell lenni.
Minden nemzetségből egynek rab kell lenni.
5. Rab vagyok, rab vagyok, rabláncot hordozok.
Rabláncot hordozok, szabadulást várok.
Szállj le páva, szállj le a fogház falára,
A szegény raboknak szabadulására!3
1. Mindkét helyen [a következő sorban is]: sorsom.
2. A 2. és 4. strófát vesd össze Ethnographia, 1900. évf. 33. l.
3. A befejező strófát lásd Erdélyinél: Népdalok és mondák, I. 52–53. Vesd össze M. Népköltési Gyűjt. I. 193–194. II. 32. stb. A páva „szabadító madár” s népköltészetünkben a közel kiszabadulást jelenti. Erdélyi id. m. I. 475. Arany–Gyulai: III. 43.
(Kanyaró 2015: 402.)
217. Szeredai fogházban (Backamadaras)
Lelőhely: KANYARÓ Ferenc 1909: 341. lap.
217.1. A rabének eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 40. csomag. Backamadarasi Szőcs József kézírása. A rabéneket a Megesett leány típusú balladával együtt (a ballada végéhez csatolva) jegyezte le Szőcs József. (L. a Szerelmi balladák 78. számú adatát és annak jegyzetét.) Szőcs József prózaként jegyezte le a szöveget. Kanyaró a nyelvjárásra utaló szóalakokat köznyelvire cserélte, egy helyen egy félsor megismétlésével kiegészítette a csonka verssort, az utolsó két sort kihagyta.
„Nem arol hajnalik a meről hajnalot magam sorsom felől szomoru hírt halak hallok: szerencsétlen sorsom én szegény fejemnek árad naprol napra bánatja szívemnek:
Szeredai törvény bírák huszan négyen huszonnégyen vanak mind a huszan négyen huszonnégyen rolam törvényt szabnak a huszon őtödik írja a levelet egy szép barna kis lány diktáljo diktálja nevemet ne diktáld nevemet az istenre kérlek Az istenre kérlek had meg életemet szegény Dánczi András szerete a tánczot de most minden felől zergeti a lánczot
szeredai törvény nagy tornácza fogháza alat sok jo édes anya sűrű kőnnyet hulat ne sírj anyám ne sírj ennek így kel lenni minden nemzetségből egynek rab kel leni rab vagyok rab vagy[!]vagyok rab lánczot hordozok rab lánczot hordozok szabadulást várok szálj le, pávo páva szálj le a fogház falárol falára a szegény raboknak szabadulásáro szabadulására: sajnáltolok rozsám a még meg csaltalak a már a jó isten viseje gondodott. Ezt a két sort kihagyta Kanyaró.
A lap túloldalán: „Irta Baczka Madarasi Szőcs Jozsef 1896. Aprilis 17 dikén irta”
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 741.)