Szépen legel a báróné gulyája
Czupor Ferenc dalgyűjteményéből
1. Szépen legel a báróné gulyája,
A kisasszony maga sétál utána.
Még messziről kiáltja a gulyásnak:
– Szívem, Jancsi, terítsd le a subádat!
2. Nem terítem én le az én subámat:
Itt a csárda, behajtják a gulyámat.
– Szívem, Jancsi, tedd meg, azzal ne gondolj:
Kiváltja az édesanyám, ha mondom.
3. Édesanyám, váltsa ki a subáját!
Velem töltötte el az éjszakáját.
– Lányom, lányom, lányomnak se mondalak,
Mintsem téged egy gulyásnak adnálak.
4. – Kivágom én az erdőből azt a fát,
Melyre a gulyás akasztá fel magát. –
Fújja a szél rojtos ingét, gatyáját,
Nem nyerte el a báróné szép lányát.
5. Még a búza ki sem hányta a fejét,
Két szép madár mind leverte a szemét.
– Jaj istenem, én istenem, istenem!
Látod, anyám, mire vitt a szerelem.1
1. Számos változata közül az elsőt Erdélyi János közölte 1857–ben: Válogatott magyar népdalok. 196. Azután Pap Gyula: Palóc népköltemények, 20. Arany–Gyulai: Népkölt. Gyűjtemény, I. 203, 204; II. 21.; Hatszáz m. nemzeti dal, 267, stb. Ma már egyik vagy másik változatát országszerte ismerik.
(Kanyaró 2015: 328.)
138. Szépen legel a báróné gulyája (Torockó)
Lelőhely: EA 2276: 107. lap, 67. sz. Ismeretlen kéz írása. A forrásként használt énekeskönyvet nem találtuk meg.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 706.)