Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Szép fehér pakulár
Gyűjtő:
Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje:
1955
Gyűjtés helye:
Külsőrekecsin
Közlő:
Kallós Zoltán
Közlés ideje:
1971
Megjelenés helye:
Kallós Zoltán 1971: 147–148/41. sz.
Dallam
Szöveg
Néhol őrezgeti, szép fehér pekulár,
Ezer báránkáját, néztelen sok juháy.
Ezer bárán közül ed nem eszik vala,
Se nem eszik vala, se nem iszik vala.
„Mi dolog, mi dolog, te kicsi báránkám,
Hod te se nem eszel, hod te se nem iszol?”
„A dolog, a dolog, én szegény gazdecskám,
Met mindjá idejön három disznópurkár.
Neked fejed veszik, minket elhajtanak.”
S még szavát sem végzi, csak odaérének.
„Jó napot, jó napot, te fehér pekulár.”
„Isten hozott, Isten, ti disznópurkárok.”
„Tudod-e, mét jöttünk? Nem adod-e nekünk
Ezer báránkadot, néztelen sok johod?”
„Nem adom, nem adom, met nem adnivalók.”
„Te nekünk nem adod, neked fejed vesszük.”
„Ha fejem veszitek, temessetek ingem
Tellám kapujába, johoim jászlyába.
Nagyobb furulyámból csánnyatok koporsót,
Kissebb furulyámot tegyétek fejemhez,
Mikor alul fú szél, ullyant zúgogasson,
Mikor felyül fú szél, ullyant zengedezzen.
Ki ott elé menen, mindenyik azt mondja,
Szép fehér pekulár, magát havalygassa.
Mentek, mendegeltek az útval mellyékest.
Ott es vagyon nekem egy füstes házecskám,
Abba es van nekem öreg édesanyám,
Fekete micét tép, mind ingem gyászolgat.
Tudom jól, megkérdi, hogy én hol maradtam.
Tudjátok felelni, hogy megházasodtam
E födnek zsírjával, e napnak húgával.
E napnak húgával s ragyogó csillagval.
Mentek, mendegeltek az útval mellyékest,
Ott es vagyon nekem egy virágos kertem,
Abba es van nekem két hajadon húgom,
Virágot gyomlálnak, mind ingem gyászolnak.
Tudom jól, megkérdik, hogy én hol maradtam,
Tudjátok felelni, hogy megházasodtam
E födnek zsírjával, e napnak húgával,
E napnak húgával s ragyogó csillagval.”
Megjegyzés
E kétségtelenül a románból átkerült ballada a román Mioriţa (Bárányka) ballada legrégibb csángó változatában 1841—42-ből Petrás Ince gyűjtéséből ismeretes. Az újabb változatok is Moldvából valók. A havasi pásztor balladájának gondolatvilága semmiképpen nem talál bele a magyar balladák tragikumra alapított eszmevilágába; ez is mutatja a ballada kívülről való bekerülését.
Domokos—Rajeczky I, 63—5. — Domokos, MM.3 279. — Ortutay—Kriza 740. — A román balladaanyagra és a szomszéd népek balladáival való összefüggésekre nézve l. Fochi hatalmas monográfiáját: Mioriţa. Bucureşti, 1965; l. még Faragó, Háromszéki magyar Mioriţa: Igaz Szó VII, 690. kk.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 629.)
Támogatók
Partnerek
