Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Szép fehér pakulár


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1955
Gyűjtés helye: Külsőrekecsin
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 147–148/41. sz.

Dallam



Szöveg

Néhol őrezgeti, szép fehér pekulár,
Ezer báránkáját, néztelen sok juháy.
Ezer bárán közül ed nem eszik vala,
Se nem eszik vala, se nem iszik vala.

„Mi dolog, mi dolog, te kicsi báránkám,
Hod te se nem eszel, hod te se nem iszol?”
„A dolog, a dolog, én szegény gazdecskám,
Met mindjá idejön három disznópurkár.

Neked fejed veszik, minket elhajtanak.”
S még szavát sem végzi, csak odaérének.
„Jó napot, jó napot, te fehér pekulár.”
„Isten hozott, Isten, ti disznópurkárok.”

„Tudod-e, mét jöttünk? Nem adod-e nekünk
Ezer báránkadot, néztelen sok johod?”
„Nem adom, nem adom, met nem adnivalók.”
„Te nekünk nem adod, neked fejed vesszük.”

„Ha fejem veszitek, temessetek ingem
Tellám kapujába, johoim jászlyába.
Nagyobb furulyámból csánnyatok koporsót,
Kissebb furulyámot tegyétek fejemhez,

Mikor alul fú szél, ullyant zúgogasson,
Mikor felyül fú szél, ullyant zengedezzen.
Ki ott elé menen, mindenyik azt mondja,
Szép fehér pekulár, magát havalygassa.

Mentek, mendegeltek az útval mellyékest.
Ott es vagyon nekem egy füstes házecskám,
Abba es van nekem öreg édesanyám,
Fekete micét tép, mind ingem gyászolgat.

Tudom jól, megkérdi, hogy én hol maradtam.
Tudjátok felelni, hogy megházasodtam
E födnek zsírjával, e napnak húgával.
E napnak húgával s ragyogó csillagval.

Mentek, mendegeltek az útval mellyékest,
Ott es vagyon nekem egy virágos kertem,
Abba es van nekem két hajadon húgom,
Virágot gyomlálnak, mind ingem gyászolnak.

Tudom jól, megkérdik, hogy én hol maradtam,
Tudjátok felelni, hogy megházasodtam
E födnek zsírjával, e napnak húgával,
E napnak húgával s ragyogó csillagval.”



Megjegyzés

E kétségtelenül a románból átkerült ballada a román Mioriţa (Bárányka) ballada legrégibb csángó változatában 1841—42-ből Petrás Ince gyűjtéséből ismeretes. Az újabb változatok is Moldvából valók. A havasi pásztor balladájának gondolatvilága semmiképpen nem talál bele a magyar balladák tragikumra alapított eszmevilágába; ez is mutatja a ballada kívülről való bekerülését.

Domokos—Rajeczky I, 63—5. — Domokos, MM.3 279. — Ortutay—Kriza 740. — A román balladaanyagra és a szomszéd népek balladáival való összefüggésekre nézve l. Fochi hatalmas monográfiáját: Mioriţa. Bucureşti, 1965; l. még Faragó, Háromszéki magyar Mioriţa: Igaz Szó VII, 690. kk.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 629.)