Szép fehér pakulár
Néhol őrezgeti, szép fehér pekulár,
Ezer báránkáját, néztelen sok juháy.
Ezer bárán közül ed nem eszik vala,
Se nem eszik vala, se nem iszik vala.
„Mi dolog, mi dolog, te kicsi báránkám,
Hod te se nem eszel, hod te se nem iszol?”
„A dolog, a dolog, én szegény gazdecskám,
Met mindjá idejön három disznópurkár.
Neked fejed veszik, minket elhajtanak.”
S még szavát sem végzi, csak odaérének.
„Jó napot, jó napot, te fehér pekulár.”
„Isten hozott, Isten, ti disznópurkárok.”
„Tudod-e, mét jöttünk? Nem adod-e nekünk
Ezer báránkadot, néztelen sok johod?”
„Nem adom, nem adom, met nem adnivalók.”
„Te nekünk nem adod, neked fejed vesszük.”
„Ha fejem veszitek, temessetek ingem
Tellám kapujába, johoim jászlyába.
Nagyobb furulyámból csánnyatok koporsót,
Kissebb furulyámot tegyétek fejemhez,
Mikor alul fú szél, ullyant zúgogasson,
Mikor felyül fú szél, ullyant zengedezzen.
Ki ott elé menen, mindenyik azt mondja,
Szép fehér pekulár, magát havalygassa.
Mentek, mendegeltek az útval mellyékest.
Ott es vagyon nekem egy füstes házecskám,
Abba es van nekem öreg édesanyám,
Fekete micét tép, mind ingem gyászolgat.
Tudom jól, megkérdi, hogy én hol maradtam.
Tudjátok felelni, hogy megházasodtam
E födnek zsírjával, e napnak húgával.
E napnak húgával s ragyogó csillagval.
Mentek, mendegeltek az útval mellyékest,
Ott es vagyon nekem egy virágos kertem,
Abba es van nekem két hajadon húgom,
Virágot gyomlálnak, mind ingem gyászolnak.
Tudom jól, megkérdik, hogy én hol maradtam,
Tudjátok felelni, hogy megházasodtam
E födnek zsírjával, e napnak húgával,
E napnak húgával s ragyogó csillagval.”
E kétségtelenül a románból átkerült ballada a román Mioriţa (Bárányka) ballada legrégibb csángó változatában 1841—42-ből Petrás Ince gyűjtéséből ismeretes. Az újabb változatok is Moldvából valók. A havasi pásztor balladájának gondolatvilága semmiképpen nem talál bele a magyar balladák tragikumra alapított eszmevilágába; ez is mutatja a ballada kívülről való bekerülését.
Domokos—Rajeczky I, 63—5. — Domokos, MM.3 279. — Ortutay—Kriza 740. — A román balladaanyagra és a szomszéd népek balladáival való összefüggésekre nézve l. Fochi hatalmas monográfiáját: Mioriţa. Bucureşti, 1965; l. még Faragó, Háromszéki magyar Mioriţa: Igaz Szó VII, 690. kk.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 629.)