Szegény csobán legény
Lőrinc Györgyné Hodorog Luca, Klézse
1. Örözgeté vala szegény csobán legény,
Szegény csobán legény, ezer báránykáját.
2. Ezer báránykáját, néztelen sok johát,
Ezer báránykáját néztelen sok johát.
3. Ni hol kerekedik egy kerek dombecska,
Csak odaérkezik három nagy pakulár.
4. S azt kérdik őtöle, adja oda nekik
Ezer báránykáját, néztelen sok johát,
5. Ezer báránykáját, néztelen sok johát,
Azt feleli nekik: - Nem adom, nem adom.
6. - Ha ide nem adod, mü fejedet vesszük,
Ha ide nem adod, mük fejedet vesszük.
7. - Fejemet veszitek, ha fejemet veszitek,
Temessetek ingem, temessetek ingem
8. S ez útnak szélire, s ez útnak szélire,
S e nagyobb szültümöt fejemhez tegyétek,
9. S e nagyobb szültümöt fejemhez tegyétek,
Fejemhez tegyétek, szélvel fujjon szembe.
10. S e küsebb szültümöt lábamhoz tegyétek,
S e kicsi kutyámot mellé helyezzétek.
11. S ehol tü elmentek, egy kertvel mellyékest,
Ott talán meglássátok az én édesanyámot.
12. Kapuba fonogat, kapuba fonogat,
S ingemet gyászolgat, ingemet gyászolgat.
13. Ő ha azt megkérdi, hogy nem láttatok-e?
Mondjátok meg neki, hogy ingem láttatok,
14. Hogy ingem láttatok, hogy megházasodtam
S a fődnek zsírjával, napnak e húgával. –
15. Csak ott elémentek a kertvel mellyékest,
Ők es csak megláták, ők es csak megláták.
16. Ők es csak megláták az ő édesanyját,
Kapuba fonogat, kapuba fonogat.
17. S ő es csak megkérdi, ő es csak megkérdi:
- Tü nem láttátok-e az én gyermekemet?
18. Tü nem láttátok-e az én fiacskámot?
- Mü láttuk, mü láttuk, hogy megházasodott.
19. De megházasodott a fődnek zsírjával,
Fődnek e zsírjával, napnak e húgával. –
20. S ő es sirogatá, ő es sirogatá,
S oda es rikótá az ő édes lyányát.
21. - Lyányom, édes lyányom, kedves édes lyányom!
Hallod-e mit mondanak, fiam megházasodott.
22. Ő megházasodott fődnek e zsírjával,
Fődnek e zsírjával, napnak e húgával. –
23. S akkor az ő lánya igen sírni foga,
Ő es sírni foga, ő gyászba borula.
24. S ő gyászba borula, koszorút készíte,
Koszorút készíte, végig gyászba jára.
1988. július 15.
A hagyakozó pásztor
Csak a Székelyföldön és Moldvában bukkantak rá (Vargyas 1976. II. 325-327.). A magyar folklórterületen első ízben 1843-ban jegyezte le Petrás Ince Klézsén, hét évvel korábban a híres Vasile Alecsandri féle román változat előtt (Dmokos 1979. 1420.). A magyar változatait monografikusan Faragó József dolgozta fel (1959, 1961, 1977. 442-451.). Legújabb közleményében azt a véleményét fogalmazta meg, hogy a román folklórból legkésőbb a XVIII. században vagy még korábban kerülhetett be a magyar balladaköltészetbe, mivel a XIX. század közepén lejegyzett klézsei variáns már csiszolt, műves formájú, amihez hosszabb időre volt szükség (1981. 149-150.). Somoskán Veress Sándor találta meg (1989. 156-161.). Jagamas János 1953-ban Trunkon bukkant rá (1984. 224-225.). Szegő Júlia egy klézsei és egy külső-rekecsenyi változatokkal gyarapította kiadott variánsainak számát (1970. 147-152.). Szályka Rózsa is ismerte (Kallós 1973. 32-34.). Dallamváltozatát más szöveggel, nem Hodorog Lucától lásd Seres - Szabó 1991. 82. sz.
(Pozsony 1994: 253.)