Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Szabó Vilma
Gyűjtő:
Ráduly János
Gyűjtés ideje:
1963-06-18
Gyűjtés helye:
Kibéd
Közlő:
Ráduly János
Közlés ideje:
1975
Megjelenés helye:
Ráduly 1975: 140-141/118. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
Simonfi Olga, 14 éves
Szöveg
Szabó Vilma kiment a szöllősbe,
Lefeküdt a diófa tövébe.
Én kimentem, kiáltottam néki:
– Kelj fel, Vilma, mer meglát valaki!
Szabó Vilma nem vette tréfára,
Beugrott a szebeni csárdába.
Kocsmárosné poroncsolt lányára:
Tíz liter bort tőtsön ki Vilmának.
Szabó Vilma a borát nem issza,
Csendőrkáplár az ajtót rányitsa.
Csendőrkáplár elkiáltsa magát:
– Gyertek, fiúk, mer megfogtuk Vilmát!
Szabó Vilmát a csendőr kíséri,
Szeretője az ablakból nézi.
– Ne nézz, babám, mer érted szenvedek,
Amíg élek, tudom, hogy rab leszek.
Szabó Vilmát a csendőr vallassa,
Édesanyja mellette sirassa.
– Valld ki, lányom, valld ki bűneidet,
Hova tetted három gyermekedet?
– Egyiket a diófa tövébe,
Másodikot a Tisza közepébe,
Harmadiknak én lettem gyilkossa,
Én istenem, mér is lettem mostoha.
Szabó Vilma lilaszín szoknyája
Megakadt a börtön ajtójába.
– Arra kérem a börtön urakat,
Akasszák ki lilaszín szoknyámat.
Szabó Vilma üzeni anyjának,
Küldjön párnát az ő szép lányának,
De az anyja azt üzeni vissza:
Forró könnye legyen a párnája.
Szabó Vilma üzeni anyjának,
Küldjön paplanyt az ő jó lányának,
De az anyja azt üzeni vissza:
Bú és bánat legyen a paplanya.
Megjegyzés
117–119. A gyermekgyilkos anya (Szabó Vilma). I–III.
Seprődi 1913-ban közölte az első kibédi változatot, dallamával együtt (Seprődi, 1974: 426; Marosszéki, 1913: 43; ESzD: 16.). „Ma a nép közt divatosnak mondható” – írta jegyzetei között. Nos, ez a népszerűség máig sem csökkent. Nemcsak az öregek, a legfiatalabb nemzedék is jól ismeri. Főleg a nők körében kedvelt. A Seprődi által feldolgozott balladát (ESzD: 16) 1972-ben a helyi kórus – mintegy félszázadnyi kiesés után – megtanulta, s ez a faluban ismét megnövelte népszerűségét. A lakosságnak kb. 45%-a tudja (Faragó – Ráduly). Egységes dallamra éneklik. Dallama átmenetet képez a népdal és műdal között, tehát félnépinek számít.
(Ráduly 1975: 186.)
Támogatók
Partnerek
