Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Szabó Vilma
Gyűjtő:
Ráduly János
Gyűjtés ideje:
1971-07-25
Gyűjtés helye:
Kibéd
Közlő:
Ráduly János
Közlés ideje:
1979
Megjelenés helye:
Ráduly 1979: 97–98/ 43. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd
Szöveg
1. Szabó Vilma kiment az erdőre,
S lefeküdt a diófa tövére.
Én megláttam, kiátottam neki:
– Kelj fel, Vilma, mer meglát valaki!
2. Szabó Vilma nem vette tréfára,
Beugrott a szegedi csárdába.
– Kocsmárosné, tőtsön egy lice bort,
Mosítsam a torkomról le ja port.
3. Szabó Vilma nem ihatta borát,
Kilenc zsandár benyissa ajtóját.
Csendőrkapitány elkiátsa magát:
– Gyertek, fiúk, mer megfogtuk Vilmát!
4. Szabó Vilmát hat zsandár kíséri,
Szeretője az ablakon nézi.
– Ne nézd, babám, az én bús életem,
Ezeket én mind érted szenvedem.
5. Szabó Vilmát hat zsandár vallassa,
Szeretője az ajtón hallgassa.
– Valld ki, Vilma, minden bűneidet,
Hova tetted három szép gyermeked?
6. – Egyet tettem diófa tövébe,
Másodikot Tisza fenekébe.
Harmadiknak én gyilkosa lettem,
Azért tudom, örökre rab lettem.
7. – Ugyan, Vilma, nem fáj-e a szíved,
Hogy eltetted három gyermekedet?
– Hogyne fájna, mikor majd meghasad,
Életemig zergetem a vasat.
8. Szabó Vilma lilaszín szoknyája
Megakadt a tömlec rostélyába.
– Csendőrkáplár, arra kérem magát,
Akassza ki lilaszín szoknyáját.
9. Szabó Vilma cúgos topánkája
Benn maradt a tömlec rostélyába.
– Csendőrkáplár, arra kérem magát,
Adja ki ja Vilma topánkáját.
Megjegyzés
A gyermekgyilkos anya (Szabó Vilma)
Balladánk tulajdonképpen a régi stílusú Szabó Erzsi-ballada újrafogalmazása, ezért Vargyas Lajos a klasszikus balladák sorában tárgyalja. Mind nyelvi megformálása, mind dallama azonban az újabb stílus jegyeit hordozza magán. Az egész magyar nyelvterületen aránylag egységes dallammal fordul elő. Eddig lejegyzett variánsainak száma 266 (Vargyas II. 262.). Seprődi 1913-ban közölte az első kibédi változatot (Seprődi, 426.; Marosszéki, 43; ESzD, 16.). Újabb kibédi változatok: Ráduly, 117–119. sz. és 180–182. sz. Ebből a 117. sz. az Ötvös Sára változata.
Ötvös Sára az édesanyjától tanulta, de arra is emlékszik, hogy Seprődi János 1908-ban fonográfhengeren is megörökítette. „Leányka vótam, mikor jött Seprődi hozzánk, vót neki egy tőcséres gramofonja, s abba vette fel az énekeket. Ezt a Szabó Vilmát is akkor adták le neki. Aztán táncolni kellett a fiataloknak, olyan táncokot lecsaptak, hogy porzott a hely. Vígat, szomorút, mindenféle táncokot kellett járni, lassú csárdást, forgatóst, még csűrdöngölőst is. Ezeket a masina mind felvette.” Seprődi azt írta balladánkhoz kapcsolódó megjegyzéseiben, hogy ez az ének „ma a nép közt divatosnak mondható”. Nos, ez a népszerűség máig sem csökkent. Nemcsak az öregek, a legfiatalabb nemzedék is jól ismeri. Főleg a nők körében kedvelt. Ötvös Sára egyik legkedveltebb éneke, gyakran énekli ma is. Inkább otthon fújja, munka közben.
Szép, terjedelmes változat az Ötvös Sáráé, a típus minden jellegzetes motívumát tartalmazza. Az újbóli énekléskor alig változtatott a szövegen. Az első versszakban a 3. sorban történt módosítás: az Én megláttam helyett Odamentem kifejezés került. A 2. versszakban ez a sor: Mosítsam a torkomról le ja port így alakult át: Hadd mosítsam torkomról le ja port.
Dallama félnépi.
(Ráduly 1979: 136–137.)
Támogatók
Partnerek
