Szabó Terézsi

Öregasszony

1. – Hej, Szabó Terézsi!
Ne ágálj hiába!
Ne hidd, hogy te szép vagy,
Sem módos, sem ügyes.
Az én leányomnak
Tizenkét fersingje,
S a ládában arany,
Sárga, mint a mocsár:1
Bukuresti arany!

2. Hallja ezt Szabóné,
Kiáll az utcára,
S torkaszakadtából
Odakiabálja:
– Nem is olyan cégér
Az én jó Terézsim,
Mint a cafra lányod!

3. Nem szól rá Csekéné
Bémegy a házába,
Tüzet rak egyszerre
S bosszút forral rajta.
– Édes komámasszony!
Jöjjön csak egy szóra:
Van mézes pálinkám,
Van tokány, lapótya.2 ||

4. Esznek, iddogálnak.
– Legyen szerencsés a
Kied belépése!
Legyen szerencsés a
Kied kimenése!
– Adja a jó Isten!
– Adja a jó Isten!
A leányom éppen
A fiúkhoz való…

5. Igen, de nem hagyja
Azt a Szabó Trézsit.
Úgy szereti, érte
Majd kétségbeesik.
Nem hagyja, nem hagyja!
– Dehogy el nem hagyja!…

6. Elhagyta, elhagyta,
Valóban elhagyta:
Csúnya pletykát fogtak
A szegény leányra.
Elhagyta, elhagyta
Haragból elhagyta,
S a Cseke-leánnyal
Lakodalmát tartja.

7. Bokrétás lovakkal,
Csengő szerszámokkal
Hajtanak az úton.
– Szabóék utcáját
Jobb, ha kikerüljük.
– Csak azé’t sem. Lám, hogy
Pukkannak mérgikben.

8. A nagy Nápoleon
Nótájával hajtnak
Szabó háza előtt.
Látja ezt Terézsi
Könny tódul szemébe:
– Az ártatlan könnyem
Verjen meg örökre!

9. Meg es, meg es verte:
Kezdett fonnyadozni
Vőlegény ott helyben:
Egy esztendő múltán
Lakodalma napján
Ki volt nyújtóztatva.3

1. Megsárgul néha a hinártól

2. Vastag palacsinta

3. Barabás István nevű VIII. oszt. tanítványom írta le 1895-ben egy öregasszony előadása után, ki e balladát énekelni is tudta, de azért énekét mégis csak menye segítségével lehetett kiegészíteni. – A tartalom s főleg az elbeszélés hangja feltűnően hasonlít Szolga Márishoz, mely székely ballada Erdővidékről került a Kisfaludy Társaság gyűjteményébe. Lásd Arany–Gyulai: Népkölt gyűjt. III. 89–92. l. A befejezéssel rokon vonást találunk ugyanott 83. l. – Aligha teljesen népies eredetű.

(Kanyaró 2015: 334-336.)

147. Szabó Terézsi (Kálnok)
Lelőhely: EA 2276: 126–128. lap, 81. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.

147.1. Az ének eredeti lejegyzése Barabás István VIII. o. t. kézírásában: MUEKvGyLtár 18. és 51. csomag. Gyűjteményének XIII. darabját Barabás István a 10–11. lapra írta. A két lap elsodródott egymástól, ma az ének első fele a 18. csomagban található, a második fele az Elhagyta, elhagyta… sortól (6. vsz. 1. sora) az 51. csomagban kapott helyet. – Kanyarónak alig-alig kellett beavatkoznia a diák által leírt szövegbe. Az 5. versszak első sorában a családnevet Szabónéról Csekénére változtatta – a történések logikájának megfelelően. – Kanyaróval egyetértve: az ének műköltői eredetéhez nem fér kétség.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 708.)