Szabó Irma
„Szabó Irma, mondd meg tettjeidet,
Hová tetted négy szép gyermekedet?”
„Kettőt tettem siromfa tövire,
Harmadikat Tyisza fenekire.
Kettőt tettem siromfa tövire,
Harmadikat Tyisza fenekire.
Negyediknek gyilkossa én lettem,
Ezért, tudom, örökre rab lettem.”
Szabó Irmát négy zsendár kíséri,
Szereteje az ablakból nezi.
„Ne nezd, babám, keserves éltemet,
Mind éretted szenvedem ezeket.”
A már eddig közzétett, jóval terjedelmesebb moldvai csángó változatok mellett az itt adott klézsei változat csak töredék, a gyimesvölgyi, mezőségi és kalotaszegi darabok azonban már jóval teljesebbek. Az eddig ismert moldvai változatokban a régi stílusú balladák előadásmódja a viszonylag újabb keletű tárgy ellenére is megőrződött. Minthogy a gyilkos leányanya tragikus története kétségtelenül örök emberi balladai tárgy, teljesen valószínű az a Vargyastól megfogalmazott vélemény, hogy a kelet-európai folklórban évszázadok óta közkeletű téma középkori forrásokból táplálkozik, és az e körből való nyugati folklórdarabokból is ismert tragikus történetekkel tart rokonságot. A Kolozsvár és Szék közötti mezőségi részen Utra Mari néven ismert hősnő neve még ebben az észak-mezőségi szólásban is szerepel: Csak Utra Mari tett el annyi gyermeket. Az Utra Mari szövegéhez társuló dallamok mind régi stílusúak.
Solymossy: MNépr.2 III, 109, 126. — Csanádi—Vargyas 557—8. — Ortutay—Kriza 779—80.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 640.)