Szabó Gyula Horvát Jolánt szereti
Bíró Ignácné Lakatos Margit, 52 éves
Szabó Gyula Horvát Jolánt szereti,
De Jolánnak szülei nem engedik.
- S meglásd, Jolán, ha nem szabad szeretni,
Majd meglátod, mit fogok cselekedni.
Szabó Gyula egy vasárnap délután
Találkozott Jolánkával az utcán.
Hívja Jolánt, hogy menjenek sétálni,
Mert estére virágot fognak szedni.
- Gyere, Jolán, menjünk ki az erdőbe,
Gyöngyvirágot fogunk szedni estére.
S mind kiérnek zöld erdőnek aljára,
Így szólt Gyula: - Jere, Jolán, üljünk le!
Nem akarom, hogy te legyél a másé,
Így hát szívem, meg kell haljunk egymásé.
- Édes Gyulám, ne öljél meg engemet,
Teljesítem, mit szívemből tehetek.
De a gyilkos nem hallgatott a szóra,
Kezét, lábát össze-vissza vagdalja.
Borotvával kimetszette a szívét,
Úgy küldötte másvilágra a lelkét.
Jolánkának édesanyja bemegyen a szobába,
Ráborul a diófa asztalára,
Sírva mondja: - Isten nincsen az égen,
Hogy a lányát máma teszik a sírba.
- Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy,
Szabó Gyula ilyen korán hová mész?
- Megyek, megyek, kimegyek a gyásztemetőbe,
Koszorút viszek Jolán keresztjére.
- Szabó Gyula, nem fájt-e a te szíved,
Amikor az én lányomat megölted?
- Akkor nem fájt, de most tudom, meghasad,
Viselem a tizenkét fontos vasat.
Az egymásért haló szerelmesek és a Szeretője gyilkosa típusú balladákat egy csoportba soroltuk, bár külön típuscímmel jelöltük, de rendszerint összeolvadnak.
Elterjedt és közkedvelt ballada. Az eddigi gyűjtések azonban nem ezt igazolták, hisz Vargyas Lajos 38 változat lelőhelyét sorolta fel (II.1976.624.). Vargyas Lajos keletkezési idejét a XIX. század közepe tájára teszi, és az Alföldről haladva Erdélyben későbbi terjedésűnek tekinti. Néha a közlők megjelölték a történet pontos helyét is.
Az említett 38 lelőhely között 5 csíki: Csíkmenaság, Gyimesközéplok 2, Gyimesvölgye 2.
Az utóbbi néhány gyűjteményben talált változatok adatait soroljuk fel: 1. Horváth István 1971. 346.; 2–5. Albert Ernő-Faragó József 1973. 303–312:216–219 az Egymásért haló szerelmesek típuscímen, 6–10. Uo. 309–312:220–224.; Adatok: 11–67. A meggyilkolt szerető Uo. 487–489:622–678.; 67–73. Az egymásért haló szerelmesek: Uo. 489–490:679–685.; 73–75. Ráduly János 1975. 133–135:110–112.; Adatok: 76–77. Uo. 167:176–177.; 78. Uő. 1979. 94:39.; 79–80. Bura László 1978. 125–126:89–90.; Adatok: 81–98. Uo. 187–188:370–387.; 99. Almási István 1979. 120:117.; 100–101. Ág Tibor-Sima Ferenc-Mórocz Károly 1979. 388–391:52.a.,b.; Adatok: 102–138. 391. 52.j. 139. Pozsony Ferenc 1984. 220:122.; Adatok: 140–155. Uo. 246:402–417.; 156. Móricz Zsigmond 1991. 31:11.; 157. B. Kovács István 1994. 261:11.; 158. Zsók Béla 1995. 187:146.; 159–160. Albert Ernő 2000. 77–78:40–41.; 161. Uő. 2001. 46:19.; 162.Sebestyén Dobó Klára 2001. 71:38.
(Albert Ernő 2004: 326.)
Dallama azonos a 127. számúéval.