Selyem Rózsa

ismeretlen

1. Selyem Rózsa elment útra,
Hosszú útra, gyászos útra.
Amint mén, egy bokor mellett
Szeretője elé termett.

2. – Megállj, bubám, hadd beszéljek,
Más országba véled menjek.
S elé áll a szeretője,
Bal kezében szekercéje.

3. – Menj innen, te útonálló,
Útonálló, gonosz rabló!
– Bubám, úgy ne beszélj hozzám!
Mér’ voltál hűtelen hozzám?

4. Több szót már nem vára erre,
A leánynak nyakát szegte.
Három napig mind keresték,
Negyedik nap már meglelték.

5. Feltették őt egy szekérre,
Elvitték a temetőbe.

6. Édes anyja csak sirassa:
– Megmondtam én neked, Rózsa,
Ne menj el a halálodba,
Ne menj el a halálodba.

7. Nem fogadtál szót te, Rózsa,
S ha nem fogadtál szót, Rózsa,
Elmentél a halálodba.

8. Ennyi volt a te életed,
Húsz évet még nem érhetted.

395. Selyem Rózsa (Marosvásárhely)
Lelőhely: EA 2276: 156. lap, 104. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.

395.1. A ballada eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 50. csomag, Kovács Gábor II. o. t. kézírása.

Selyem Rozsa elment utra,
Hoszu utra, gyászos utra.
A mint mén egy bokor mellet
Szeretije elé termet.
Míg áj bobám ^bubám, had beszélyek,
Más urszágba viled menyek.
S eli ál a szeretije
Bal kezibe szekercije.
Meny inen te uton állo
Ugy nizel ki, mint egy ^{Útonálló, gonosz} rablo
Babám ^Bubám ugy ne beszély hézám
Mir voltál hütelen hézám
Tüb szót már nem vára ere
A leánynak nyekát szegte ||
Három napig mind kerestek
Negyedik nap már meg lelték
Felteték üt egy szekire,
S elviték a temetűbe.
Édes anya csak sirasa:
Megmondtam én néked Rozsa
Ne menj el a haláludba
Ne menj el a haláludba,
Nem fogadtál szot te Rozsa
S ha nem fogadtál szot Rozsa
Te mentil a halálodba.
Enyi volt a te életed
Husz évet még nem érheted.

Marosvásárhely (Helymegjelölés Kanyarótól)

 Figyelemre méltó, hogy Kanyaró gyermek-gyűjtője, aki szemmel láthatóan hadilábon állt a helyesírás szabályaival, nagy igyekezettel próbálta rögzíteni adatközlőjének kiejtését, í-ző nyelvjárását és dialektusának többi hangtani sajátosságát. Kanyaró átírta köznyelvi alakokra a tájszólási elemeket, viszont a babám szót ő cserélte át a nyelvjárási bubámra. Ezen túl egyetlen sorban változtatott az eredeti szövegen, s megkísérelte strófákra osztani.

395.2. „Biztonsági másolat”: AKKvár–MsU 2105: 396–397. lap. Ismeretlen kéz írása. – Az első versszakhoz jegyzetet fűzött Kanyaró: „Egyik változatban e szakot így éneklik:

Selyem Rózsa elindula,
Hosszú útra, másvilágba.
Amint ment egy erdő mellett,
Szeretője előtermett.

(Séllye)”

 A negyedik versszak utolsó során módosított: Negyedik nap már meg ^holtan lelték.
 Ebben a másolatban a balladát végig szabályos négysoros versszakokra tagolta Kanyaró. Ennek érdekében az 5. versszaktól módosítania kellett a szövegen, egy-egy sor betoldásával vagy ismétlésével alakította ki az 5–7. strófát:

5. Feltették őt egy szekérre,
Elvitték a temetőbe.
Édesanyja csak sirassa,
Csak édesanyja sirassa.

6. – Megmondtam én neked, Rózsa:
Ne menj el a halálodba!
Ne menj el a halálodba!
Nem fogadtál szót te soha.

7. S ha nem fogadtál szót, Rózsa,
Elmentél a halálodba.
Ennyi volt a te életed,
Húsz évet meg nem érhetted.*

 *„Selyem kedvelt neve a balladák hősnőinek. Lásd Selyem Sárit a M. Népkölt. Gyűjtemény III. kt. 93. l., Selyem Lidi t a székely balladákban.”

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 818–820.)