Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Sajó Pista
Gyűjtő:
ismeretlen
Gyűjtés ideje:
1896 májusa után
Gyűjtés helye:
Háromszék
Közlő:
Olosz Katalin
Megjelenés helye:
Kanyaró 2015: 425-426/237. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
ismeretlen
Szöveg
1. Az aradi pusztában egy kőcsárda,
Sajó Pista lova ott van elzárva.
Bársony lova oda vagyon megkötve,
Rezes kantár, rezes fék a fejébe.
2. Bársony lova a csárdába bekötve,
Rég nem ett és éhen-szomjan nyerítez.
– Ne nyerítezz, édes lovam, sokáig:
Nem hagylak el koporsóm bezártáig.
3. A szolgáló beszalad nagy ijedve:
– Né, amott jő kilenc zsandár fegyverbe.
Sajó Pista se vette ezt tréfára,
Nyerget teszen Bársony lova hátára.
4. Sajó Pista bársony lovát nyergeli,
Komiszárus harminchárom kergeti.
Sajó Pista ezt se veszi tréfára:
Felugratott Bársony lova hátára.
5. Reá néz a harminchárom zsandárra
És kiugrat az aradi1 pusztára.
Lova lába megbotlott egy gödörbe,
S ott megfogták a zsandárok fektébe.
6. Zsandár uram, kérem a nagy istenre:
Tekintsen fel a csillagos egekre!
De a zsandár nem hallgatott szavára,
Ezen szóra2 belélőtt a lábába. ||
7. Mikor Pistát kötözik a kocsiba,
Kérdi tőlük: hol az ő kedves lova.
Azt feleli neki zsandárkapitány:
– Ne félj, Pista! Nem jársz többé paripán.
8. Megizenem az én feleségemnek:
Gondját viselje ő gyermekeimnek.
Mind a kettőt iskolába jártassa,
Se bojtárnak, se csikósnak ne adja.
Megjegyzés
1. Másolatunk szerint [az eredeti lejegyzésben]: mórici
2. Másolatunkban [az eredeti lejegyzésben] így van – „vezényszó” helyett?
(Kanyaró 2015: 425.)
237. Sajó Pista (Háromszék)
Lelőhely: AKKvár–MsU 2105: 20–21. lap (Rózsa Sándor balladaköre) – Kanyaró Ferenc kézírása.
237.1. A ballada eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 40. csomag ([Háromszéki népköltési gyűjtemény], 3. ív, e) betűvel jelölt adat, számozatlan lapok.)
1. Az aradi pusztába egy kőcsárda,
Sajó Pista lova ott van elzárva.
Bársony lova oda vagyon megkötve,
Rezes kantár, rezes fék a fejibe fejébe. ||
2. Bársony lova a csárdában megkötve,
Rég nem ett és éhen szomjan nyeritez.
– Ne nyerítezz édes lovam sokáig,
Nem hagylak el koporsóm bezártáig.
3. Korcsmárosné ide halat hozzon kend,
S a mellé czitromos bort készítsen kend
Szolgálóját strázsára állitsa kend.
S ha zsandár jön akkor avizaljon kend. Ezt a versszakot szándékosan kihagyta Kanyaró.
4. A szolgáló beszalada beszalad nagy jedve:
– Nézd Né amott jő 9 zsandár fegyverbe.
Sajó Pista se vette ezt tréfára
Nyerget teszen bársony lova hátára.
5. Sajó Pista bársony lovát nyergeli,
Komisszárus 33 kergeti
Sajó Pista ezt sem veszi tréfára
Felugratott bársony nyergü lovára Bársony lova hátára. ||
6. Reá néz a 33 zsandárra
És kiugrat a moriczi az aradi pusztára
Lova lábo lába meg botlott egy gödörbe
S ott megfogták a zsandárok fektibe fektébe.
7. – Zsandár uram kérem a nagy istenre,
Tekintsen fel a csillagos egekre.
De a zsandár nem hallgatott szavára
Ezen szóra belélőtt a lábába.
8. Mikor Pistát kötözik a kocsiba
Kérdi tőlök tőlük, hol az ő kedves lova
Azt feleli neki zsandár kapitány
– Ne félj Pista, nemjársz többé paripán.
9. – Megizenem az én feleségemnek,
Gondját viselje a ő gyermekeimnek gyermekeinek,
Mind a kettőt iskolába jártassa,
Se bojtárnak se csikkosnak ne aggya.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 749–750.)
Támogatók
Partnerek
