Rózsám, édes rózsám, mi bajod érkezett

ismeretlen

1. – Rózsám, édes rózsám, mi bajod érkezett,
Talán a vacsorád nem igen jól esett?
Hoztam egy üveg bort, hogy igyál belőle,
Szomorú szívedet vigasztald meg véle.

2. – Nem kell a te borod, idd meg csak te magad,
Hogyha nem sajnáltad drága lányságomat!
Leányok, leányok, tőlem tanuljatok:
Csókot a legénynek soha ne adjatok!

3. Mert a sok gyenge csók nem esik hiába,
Hull a könnye, ej, hajh! a bölcső gombjára.
Én nem bánom, rózsám, legyen földindulás,
Hogy jusson eszedbe sok ezer fogadás:
Hogy az egész világ vegyen rólad példát.1||

II.

1. – Leányom, leányom, mi bajod érkezett,
Az aranymellényed nem ér be tégedet?
– Anyám, édesanyám, annak az az oka:
Szabó nem jól szabta, inas nem jól varrta.
– Hóhérok, hóhérok, fogjátok lányomat:
Vigyétek börtönbe, a legsötétebbe!

2. – Anyám, édesanyám, csak azt engedje meg:
Szobámba bémenjek, ruháim nézzem meg.
Ruháim, ruháim, drága szép ruháim!
Földre boruljatok, engem gyászoljatok!
– Hóhérok, hóhérok, fogjátok lányomat:
Vigyétek börtönbe, a legsötétebbe!

3. – Anyám, édesanyám, csak azt engedje meg:
Kertembe bémenjek, virágim nézzem meg.
Virágim, virágim, földre boruljatok,
Földre boruljatok, mind elhervadjatok.
Hóhérok, hóhérok, fogjátok lányomat:
Vigyétek börtönbe, a legsötétebbe!2

1. Eltérő változatait lásd Kriza: Vadrózsák, I. 16. – Pap Gyula: Palóc népköltemények, 8. – Arany–Gyulai: Népkölt. Gyűjt. I. 205, III. 38.

2. Az előbbivel együtt dalolják. A kezemnél levő följegyzés szerint még ez következnék utána:

Én nem bánom, rózsám, legyen földindulás,
Hogy jusson eszedbe sok ezer fogadás.
Hogy az egész világ vegyen rólad példát!

mely három sor Krizánál olvashatólag világosan az előbbi ének végéről szakadt oda. (vö. Vadrózsák. I. 16.)

(Kanyaró 2015: 224.)

75. Rózsám, édes rózsám, mi bajod érkezett (Szentgerice)
Lelőhely: EA 2276: 41–42. lap 20. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.
 A megesett leány balladatípus 75. és 76. szám alatt közölt két szentgericei változata közel áll egymáshoz: nemcsak azért, mert mindkettő három különböző szövegrészből tevődött össze a lejegyzés pillanatában, hanem azért is, mert az 1896-os gyűjteménybe Kanyaró Ferenc úgy vette fel a két balladát, hogy mindkettőt megnyirbálta, kihagyott részeket belőlük, új strófabeosztást alkalmazott, illetve strófákat csereberélt a két változat között.
 Mint maga írja, 1895-ben tűnt fel neki, hogy A megesett leány balladatípus régi változataihoz újabban egy „előképet”, bevezető jelenetet csatolnak, „mely a két hős egymáshoz való viszonyát” világítja meg, mint ahogy „itt-ott ma már visszatetsző, sőt merőben szükségtelen tanulsággal is ellátják a balladát. Ez az előkép, azaz új kezdő jelenet 1895-ben tűnt fel először nékem az akkor előkerült tarcsafalvi változatnál. Tévedésnek, vagy két költemény véletlen egybetalálkozásának tartottam egy ideig azt. A később, sorban előkerült rokon változatok győztek meg arról, hogy itt öntudatos költői alkotásról lehet szó. Az is meglepett, hogy az előbb nyers összecívódás a szerelmesek közt újabban enyhült hangban is, kifejezésben is. Ezt az előrészt is ma együtt, s egyazon bús nótára éneklik a ballada régibb szövegével.” Ahogy szaporodtak a változatok, Kanyaró arra is rájött, hogy „A székely énekesek két balladát is elénekelnek egymás után, egyazon nótára. A Nyárád mentén leginkább a Szeredai fogház nagy tornácát állítják Homlodi Zsuzsánna mellé, Tordátfalván a hegyi tolvaj feleségét, Etéden [helyesen: Kercseden] Szőcs Máris balladájának utófelét, mert ebben ideillő tanulságot találtak, s mert mindazokban a kísérő baladákban a pórul járt szeretőrül van szó. E mind jobban kijózanuló tanító irány, e száraz didaxis félő, hogy előbb-utóbb megrontja a népies balladaérzék régibb egyszerű s annál naivabb költőiségét.” (Kanyaró Ferenc A megesett leány balladájáról, MUEKvGyLtár 50. csomag, 9–10. oldal)
 Kanyaró a millenniumi gyűjtemény összeállítása idején (1896 elején) „tévedésnek, vagy két költemény véletlen egybetalálkozásának” tarthatta, hogy a két szentgericei változatban (kötetünkben a 75. és 76. sz.) A megesett leány balladatípus régi és új redakciójához harmadikul még egy rabének is csatlakozott (Szeredai fogház nagy tornáca alatt, illetve Szeredai fogház tornáca de magas. Ezért a két szentgericei „ikerballadát” úgy vette fel a kiadásra szánt gyűjteménybe, hogy mindkettő éléről elhagyta a kezdő rabéneket, s azokat külön adatokként kezelte. (L. kötetünkben a rabénekek között a 215. és 216. számút és azok jegyzetét.) Meglepő viszont, hogy egyik alkalommal sem jelezte, hogy a szóbeliségben összetartoztak, egymás társaságában fordultak elő a Megesett leány ikerballadái és az említett rabénekek.
 További gondok is adódtak a két szentgericei „ikerballadával” kapcsolatban: nem lehet tudni, ki volt a gyűjtője a 75. szám alatt közölt első változatnak, mint ahogy azt sem, hogy mikor került feljegyzésre ez a változat. A 76. számú balladáról maga Kanyaró mondja el, hogy az „a legújabb variáns”, és hogy 1896 elején kapta „Ürmössy Kálmán szentgericei lelkész szívességéből”. A 75. szám alatt közölt első változat ezek szerint korábban érkezett Kanyaróhoz. Ezt látszik alátámasztani a millenniumi gyűjtemény is, melyben az egymás után következő két szentgericei változatot szemmel láthatóan nem egy időben másolta le Kanyaró, más-más minőségű papíron olvasható a két szöveg.
 A Kanyaró -hagyatékban találtunk egy olyan névtelen és datálatlan kéziratot (MUEKvGyLtár 40. csomag), melynek első lapjaira (1–3. oldal) a 75. számú balladát jegyezte fel a gyűjtő, majd egy közbeékelt másik ének (3–4. oldal) után a 76. számú balladát – azt, amit Kanyaró Ürmössy Kálmán szentgericei lelkész gyűjtésének deklarált (5–7. oldal). A gondosan letisztázott kis gyűjteményt egy kéz írta le elejétől végéig, s az írás jellegéből ítélve nem diákkéz. Tekintettel arra, hogy a másodikul leírt ballada megegyezik az Ürmössy Kálmán gyűjtéseként bemutatott szöveggel, biztosra vehető, hogy a két ballada leírója Ürmössy Kálmán volt. Annál meglepőbb viszont, hogy a kézirat ötödik oldalán, ott, ahol az Ürmössy Kálmán-féle rabének végződik, s kezdődik A megesett leány balladája, a sornyi üres helyre Kanyaró ceruzával a következőt jegyezte be: „Homlodival együtt. Ürmösi József 1896. Szt. Gericze”. Mivel több, Ürmösi József által leírt folklóradat is előkerült a Kanyaró-hagyatékból, nyugodtan állíthatjuk, hogy A megesett leány két szentgericei változatát nem Ürmösi József rögzítette. Mindezek ismeretében talán akkor járunk legközelebb az igazsághoz, ha azt vélelmezzük, hogy az 1896/97-es tanévben hetedik gimnazista Ürmösi Józsefnek annyi köze volt a szóban forgó kézirathoz, hogy ő vitte be Kanyarónak az apja, Ürmössy Kálmán által leírt balladaszövegeket. (Apa és fi a családnevének kétféle írásában Kanyarót követtük.)
 Abban viszont nem vagyunk biztosak, hogy Ürmösi József esetleg korábban nem jegyezte-e le a 75. számú balladát. Erre nemcsak amiatt kell gondolnunk, hogy a balladához kapcsolódó rabéneket Ürmösi József korábban külön is feljegyezte (lásd a 215. számú rabéneket és jegyzetét és a 216-os rabének jegyzetét), hanem azért is, mert Kanyaró egy feljegyzésében (melyben név szerint felsorolja azokat a gyűjtőket, akik a Megesett leány változatait összehordták) a szentgericei változatot Ürmösi Józsefnek köszöni. (AKKvár–MsU 1352: 16.) Tekintettel arra, hogy ebben a feljegyzésében Kanyaró kifejezetten azokról a változatokról beszél, melyekben „a Jó estét, barna lány kezdő résznek a Homlodi Zsuzsánna balladájához való kapcsolása, azaz egybeolvasztása” megtörtént, feltételezhetjük, hogy az apja és tanára között az összekötő és postás szerepét betöltő Ürmösi Józsefet Kanyaró a 75. számú ballada gyűjtőjének tekintette.

75.1. A ballada eredeti lejegyzése Ürmössy Kálmán kézírásában: MUEKvGyLtár 40. csomag.

1. Szeredai fogház nagy tornáca alatt
Sok jó édes anya sok könnyet ott hagyott
Ne sírj anyám, ne sírj, ennek igy kell lenni,
Minden nemzettségből egynek rab kell lenni.

2. Rab vagyok rab vagyok, rab lánczot hordozok
Rab lánczot hordozok, szabadulást várok
Szeredai fogház ^bírók? _{(Kanyaró javítása a kéziraton)} ^{24-en vannak}
Mind a 24-en rólam törvényt tartnak.

3. A 25-ik írja levelemet
Egy szép barna kislány diktálja nevemet
Ne diktáld nevemet, az istenre kérlek,
Az istenre kérlek, hadd meg életemet.

4. Szeretem a babám, mikor gyolcs ingbe jár
De az én ágyamba tudom soha sem hál,
Mert az én ágyamba fi nom szalma vagyon,
Minden szalma szálon egy arany alma van, _{Az első négy versszakot Kanyaró kihagyta.}

5. Rózsám, édes rózsám, mi bajod érkezett?
Talán a vacsorád nem igen jól esett?
Hoztam egy üveg bort, hogy igyál belőle,
Szomoru szivedet vigasztald meg véle. ||

6. Nem kell a te borod, idd meg csak te magad,
Hogyha nem sajnáltad drága lányságomat
Leányok, leányok, tőlem tanuljatok,
Csókot a legénynek soha ne adjatok.

7. Mert a sok gyenge csók nem esik hiába,
Hull a könnye ej hajh a bölcső gombjára
^{Én nem bánom, rózsám, legyen földindulás,
Hogy jusson eszedbe sok ezer fogadás:
Hogy az egész világ vegyen rólad példát.} _{Ezt a három sort Ürmössy második változatából vette át Kanyaró.}
Leányom, leányom, mi bajod érkezett _{Kanyaró másolatában itt kezdődik a második rész.}
Az arany mellényed nem ér be tégedet.

8. Anyám, édes anyám annak az az oka,
Szabó nem jól szabta, inas nem jól varrta.
Hohérok, hohérok, fogjátok lányomat,
Vigyétek börtönbe, a legsötétebbe.

9. Anyám, édes anyám csak azt engedje meg,
Szobámba bémenjek, ruháim nézzem meg
Ruháim ruháim drága szép ruháim
Földre boruljatok, engem gyászoljatok.

10. Hohérok, hohérok, fogjátok lányomat,
Vigyétek börtönbe, a legsötétebbe.
Anyám édes anyám, csak azt engedje meg
Kertembe bémenjek, virágim nézzem meg.||
^{Virágim, virágim, földre boruljatok,
Földre boruljatok, mind elhervadjatok.
Hóhérok, hóhérok, fogjátok lányomat,
Vigyétek bötönbe, a legsötétebbe.} _{Kanyaró betoldása Ürmössy Kálmán változatából.}

11. Anyám, édes anyám, csak azt engedje meg,
Babámhoz menjek el s tőle bucsuzzam el.
Hohérok, hohérok, ne bántsátok lányom,
Majd megfogja őtet az anyai átok.

12. Leányok, leányok, tőlem tanuljatok
Csókot a legénynek soha ne adjatok.
Mert a sok gyenge csók hiába nem esik,
Hull a könny a bölcső gombjára. _{A két utolsó versszakot Kanyaró kihagyta.}

 Az Ürmössy-kéziratból Kanyaró elhagyta az első négy strófát, mint idegen, kapcsolt elemet. A maradék 8 versszakot (5–12.) két egységre tagolta: a római számmal jelölt első részbe sorolta az 5–6. versszakot s a hetediknek az első két sorát, ez utóbbiakat kiegészítette Ürmössy Kálmán változatából vett három sorral (Vö. a 76. 1. sz. alatt közölt eredeti lejegyzés 11. versszakával). A hetedik versszak harmadik-negyedik sorával kezdődik a második rész, melyben három hatsoros strófára tagolta a ballada 8–10. versszakát úgy, hogy a 10. versszakot kiegészítette a 76. számú szentgericei változat megfelelő szövegrészével. A kézirat utolsó két strófáját elhagyta, s ezáltal befejezetlen maradt a ballada. A 12. versszak elhagyása némileg érthető, hiszen ugyanaz a négy sor szerepel korábban is a balladában (a hatodik–hetedik versszakban), a 11. strófát pedig talán azért, mert azt a másik szentgericei változatba (lásd 76. sz. alatt) építette be.

75.2. Kanyaró Ferenc második másolata: AKKvár–MsU 1352. 12–13. lap.
 Miután az 1896-os gyűjteményt nem sikerült visszaszereznie, Kanyaró – feltehetően a 20. század elején – újabb másolatot készített a balladáról, ami két szempontból is fi gyelemre méltó: egyfelől azt a benyomást kelti, hogy Kanyaró igyekezett minél tisztábban helyreállítani az „ikerballada” szüzséjét, ennek érdekében most is leválasztotta a ballada elejéről az idegen rabéneket, másfelől arról győz meg, hogy a „helyreállítás” folyamán ismét a két szentgericei változat szövegrészeit kombinálta. Így született meg az alábbi fi lológiai változat:

I.

1. – Rózsám, édes rózsám, mi bajod érkezett?
Talán a vacsorád nem igen jól esett?
Hoztam egy üveg bort, hogy igyál belőle,
Szomorú szívedet vigasztald meg véle.

2. – Nem kell a te borod, idd meg csak te magad,
Hogyha nem sajnáltad drága lányságomat.
… Leányok, leányok, tőlem tanuljatok:
Csókot a legénynek soha ne adjatok!

II.

1. – Leányom, leányom, mi bajod érkezett?
Az arany mellényed nem ér be tégedet.
– Anyám, édes anyám, annak az az oka:
Szabó nem jól szabta, inas nem jól varrta.

2. – Hóhérok, hóhérok, fogjátok lányomat,
Vigyétek börtönbe, a legsötétebbe!
– Anyám, édes anyám, csak azt engedje meg,
Szobámba bémenjek, ruháim nézzem meg.

3. Ruháim, ruháim, drága szép ruháim,
Földre boruljatok, engem gyászoljatok.
– Hóhérok, hóhérok, fogjátok lányomat:
Vigyétek börtönbe, a legsötétebbe!

4. – Anyám, édes anyám, csak azt engedje meg,
Kertembe bémenjek, virágim nézzem meg.
Virágim, virágim, földre boruljatok.
Földre boruljatok, mind elhervadjatok!

5. Én nem bánom, rózsám, legyen földindulás,
Hogy jusson eszedbe sok ezer fogadás.
^{Adjon Isten, rózsám, néked olyan csudát,} _{Kanyaró betoldása ez a sor}
Hogy az egész világ rólad vegyen példát!
(Szentgerice, é. n.) ||

 Kanyaró jegyzete a balladához:
„Az első részt és a ballada utolsó, befejező szakát lásd a Vadrózsák I. 16. lapján.
 Egy másik szentgericei változatban hiányzik az első jelenet végéről a tanulság, ellenben az egész balladának éppen ily tanulságos a befejezése. Ebben a változatban a lány ruháitól és virágitól való érzékeny elbúcsúzása után azt kéri még kegyetlen anyjától:
– Anyám, édes anyám, csak azt engedje meg,
Babámhoz menjek el s tőle búcsúzzam el.
 Mire az anya félig kiengesztelődve, így felel:
– Hóhérok, hóhérok, lányom ne bántsátok,
Majd megfogja őtet az anyai átok!
 Minderre a befejező tanulság így következik:
– Leányok, leányok, rólam tanuljatok:
Csókot a legénynek soha ne adjatok!
Mert a sok gyenge csók nem esik hiába:
Hull a könny, hull a könny a bölcső gombjára.
 Más színű ceruzával Kanyaró utólag még hozzátette: „Ha székely balladáink fejlése ily úton halad, maholnap nyűgbe kötik a képzelet szárnyalását, s száraz tanköltemény lesz az eddig szabadon csapongó balladákból.”
 Kanyaró második másolata a ballada mindkét szentgericei változatára támaszkodik (lásd a 75. és 76. szám alatt közölt szövegeket): a ballada nagy részét a 75.1. alatt közölt szövegből másolta át, csupán a második rész 4. strófájának utolsó két sorát és az 5. versszakot vette Ürmösssy Kálmán változatából (lásd a 76.1. alatt közölt szöveget).

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 639-644.)