Rózsa Sándor
Páll István, 50 éves
Esik eső, szép csendesen csepereg,
Rózsa Sándor a kocsmában kesereg.
- Kocsmárosné, bort ide jaz asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki strázsára.
- Édesanyám, én a strázsát nem állom,
Amott jőnek a géppuskás zsandárok.
Rózsa Sándor nem vette jezt tréfára,
Felugrott a bársonyszőrű lovára.
Felugrott a bársonyszőrű lovára,
Kivágtatott a gyulai pusztára.
Lova lába megbotlott egy gyükérbe,
Ott fogták el Rózsa Sándort fekvőbe.
- Rózsa Sándor, mit vétettél a pusztán,
Mért loptad el bárki ökrét és lovát?
- Nem loptam el senki ökrét, sem lovát,
Nem mondhatja senki rám a panaszát.
Megy a vonat, megy a vonat lefelé,
A gyulai vármegyeháza felé.
A gyulai fegyház fala de sárga,
Oda leszen Rózsa Sándor bezárva.
- Megüzenem a jó feleségemnek,
Jó gondját viselje két gyermekemnek.
Se tüzérnek, se huszárnak ne adja,
Mind a kettőt betyárnak taníttassa.
87–90. Lova lába megbotlott
Egyik legnépszerűbb balladánk. Több mint 230 változata ismert a magyar folklórban (Vargyas 1976. II: 676). A szöveget több mint 45 betyár nevével éneklik. Háromszéken csak Rózsa Sándor nevéhez kapcsolják énekeseink. Az eddigi gyűjtők Háromszéken mintegy 15 változatát jegyezték le. Egyik legkedveltebb és legélőbb betyárballadánk, variánsai mai korlátlan mennyiségben gyűjthetők. Általában lakodalmakon és mulatozások közben énekelték a férfiak. A fiatalok kevésbé igénylik és kedvelik; lassacskán a hagyományőrzőbb női énekesek repertoárjába kerül.
(Pozsony 1984: 265.)