Rózsa Sándor
Rózsa Sándor nagy betyár,
Rózsa Sándor nagy betyár,
Egy vasárnap délután
Sétál a lányok után.
Édesanyja utánna:
„Sándor fiam, jer haza!”
„Édesanyám, nem megyek,
Háborúba kell menjek.”
„Kocsmárosné, édesem,
Van-e bora mézesen?”
„Van egy kicsi, de nem jó,
Nem betyároknak való.”
„Nem vagyunk mi betyárok,
Utonjáró zsiványok,
Nem bántjuk mi a szegényt,
Csak a nagygazda legényt.
Azt sem bántjuk egyébért,
Azt sem bántjuk pénzéért,
Csak szép szeretőjéért,
Csak szép szeretőjéért.”
„Édesanyám, édesem,
Van-e ingem szennyesen?
Ha nincs ingem szennyesen,
Küldök kettőt véresen.
Menjen le a Tiszára,
Menjen le a Tiszára,
Mossa ki szép tisztára,
A fia halálára!”
Bakony erdő gyászba van,
Rózsa Sándor fogva van,
Még vasárnap délután
Vígan sétált az utcán.
A leghíresebb múlt századi betyár, Rózsa Sándor (1813—1878) történetét megéneklő balladák mezőségi és erdélyi elterjedését minden valószínűség szerint az is elősegítette, hogy a ballada hőse a Mezőség északnyugati szélén fekvő Szamosújvár börtönében raboskodott, és ott is fejezte be életét. Maga a ballada első formájában a Rózsa Sándor betyárkodása előtti időben keletkezhetett, és a híres betyár neve csak utóbb kerülhetett bele a róla fennmaradt jelentős számú változatba. Rózsa Sándor történetének van csángó változata is (Faragó—Jagamas 173—4), de ezt csak a hős személye köti az itt közreadott balladaváltozatokhoz.
Solymossy: MNépr.2 III, 113—4, 126. — Ortutay—Kriza 772—3.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 637.)