Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Rózsa Sándor
Gyűjtő:
Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje:
1970
Gyűjtés helye:
Györgyfalva
Közlő:
Kallós Zoltán
Közlés ideje:
1971
Megjelenés helye:
Kallós Zoltán 1971: 434–435/142. sz.
Szöveg
Esik eső, szép csendesen csepereg,
Rózsa Sándor a kocsmába kesereg.
Ki-kinyitja a kocsmának ablakát,
Úgy hallgassa az eső zuhogását.
Kocsmárosné bort ide az asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki sztrázsába!
Édesanyám, én sztrázsába nem állok,
Amott jönnek a szuronyos zsandárok!
Rózsa Sándor ezt nem vette tréfára,
Felugrott a bársonyszőrű lovára.
Úgy vágtatott a bakonyi erdőbe,
Lova lába megbotlott egy gyökérbe.
Rózsa Sándor leesett a lováról,
Úgy fogták el a betyárt az útjáról.
Elfogták és feltették egy szekérre,
Úgy vitték a nagyszebeni börtönbe.
Le az utcán, fel az utcán felfelé,
Szamosújvár börtönkapuja felé.
Szamosújvár börtönfala de sárga,
Oda leszek, amíg élek, bezárva.
Kapitány úr, én magamat nem bánom,
Csak a kedves feleségem sajnálom.
Mondják meg a kedves feleségemnek,
Gondját viselje mind a két gyermeknek.
Se kocsisnak, se bojtárnak ne adja,
Mind a kettőt betyárságra tanítsa!
Hadd rugják le a csillagot az égről,
Hadd pusztítsák ki a zsandárt a földről!
Esik eső, szép csendesen csepereg,
Rózsa Sándor a kocsmába kesereg.
Ki-kinyitja a kocsmának ablakát,
Úgy hallgassa az eső zuhogását.
Kocsmárosné bort ide az asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki sztrázsába!
Édesanyám, én sztrázsába nem állok,
Amott jönnek a szuronyos zsandárok!
Rózsa Sándor ezt nem vette tréfára,
Felugrott a bársonyszőrű lovára.
Úgy vágtatott a bakonyi erdőbe,
Lova lába megbotlott egy gyökérbe.
Rózsa Sándor leesett a lováról,
Úgy fogták el a betyárt az útjáról.
Elfogták és feltették egy szekérre,
Úgy vitték a nagyszebeni börtönbe.
Le az utcán, fel az utcán felfelé,
Szamosújvár börtönkapuja felé.
Szamosújvár börtönfala de sárga,
Oda leszek, amíg élek, bezárva.
Kapitány úr, én magamat nem bánom,
Csak a kedves feleségem sajnálom.
Mondják meg a kedves feleségemnek,
Gondját viselje mind a két gyermeknek.
Se kocsisnak, se bojtárnak ne adja,
Mind a kettőt betyárságra tanítsa!
Hadd rugják le a csillagot az égről,
Hadd pusztítsák ki a zsandárt a földről!
Megjegyzés
A leghíresebb múlt századi betyár, Rózsa Sándor (1813—1878) történetét megéneklő balladák mezőségi és erdélyi elterjedését minden valószínűség szerint az is elősegítette, hogy a ballada hőse a Mezőség északnyugati szélén fekvő Szamosújvár börtönében raboskodott, és ott is fejezte be életét. Maga a ballada első formájában a Rózsa Sándor betyárkodása előtti időben keletkezhetett, és a híres betyár neve csak utóbb kerülhetett bele a róla fennmaradt jelentős számú változatba. Rózsa Sándor történetének van csángó változata is (Faragó—Jagamas 173—4), de ezt csak a hős személye köti az itt közreadott balladaváltozatokhoz.
Solymossy: MNépr.2 III, 113—4, 126. — Ortutay—Kriza 772—3.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 637.)
Támogatók
Partnerek
