Repülj, madár, repülj
Kelemen Andrásné Benkő Mária, 63 éves
Repülj, madár, repülj, hazámon keresztül,
Szólj be szegény jó anyámnak, maga van egyedül.
Ha kérdi, hogy vagyok, mondd meg, hogy rab vagyok,
A brassai fellegvárban térdig vasba vagyok.
Térdig vasba vagyok, könyökig bilincsbe,
A szemeim kiapadtak a nagy sötétségbe.
Odajön angyalom, sirat engem nagyon.
- Ne sirassál, kis angyalom, nem vertek még agyon.
- hogyne siratnálak, mikor vasba látlak,
Holnapután tíz órakor, tudom, felakasztnak.
65–68. Talpig vasban vagyok
A rabénekek a régi és az új stílus határán születtek meg. Vargyas Lajos szintézisében több mint 400 változatukat sorolta fel, közülük 57 erdélyit és moldvait (Vargyas 1976. II: 735). A keleti peremvidékekre később jutottak el az új stílusú rabénekek. A fenti típuscímmel jelölt csoportba azokat az énekeket soroltam be, amelyek a régi stílusú népballadáink sajátosan komor drámai hangulatát őrzik. Ezekben a változatokban több archaikus motívum is előfordul, pl. a madárral való üzenés. Ódon hangulatú nyelvi szépségeik ezeket az énekeket klasszikus balladáinkhoz közelítik.
(Pozsony 1984: 262.)