Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Patkós Bandi


Gyűjtő: Ráduly János
Gyűjtés ideje: 1967-12-06
Gyűjtés helye: Kibéd
Közlő: Ráduly János
Közlés ideje: 1979
Megjelenés helye: Ráduly 1979: 87/ 32. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd



Szöveg

1.    Patkós Bandi bemegy a csárdába,
       Tíz lice bort kér az asztalára.
       – Kocsmárosné! – így adja a jelszót –
       Ki látott még egy lovon hét patkót?

2.    Ki nem látott, jöjjön ide, lásson,
       Négyet visel ez a piros Bársony,
       Az ötödik magam vagyok, nemde,
       S a másik kettő csizmámra van verve.



Megjegyzés

    32. Patkós Bandi
    A Patkó testvérekhez (Pista és János, akik 1862-ben haltak meg) fűződő balladatöredékek tárgyalásakor Vargyas Lajos megemlíti, hogy „A Bandi név az egyik elterjedt pnyvafüzet nyomán terjedt el” (Vargyas, II. 690.). Minden bizonnyal Kibéden is az irodalmi feldolgozás segítette elő meghonosodását. „Emlékszem, hogy a színpadon is szerepeltük a Bogár Imrét, vagy 40-50 évvel ezelőtt, s ott is énekeltük” - mondta az egyik énekes. Balladánkra Seprődi még nem talált rá. Három változatát lásd: Ráduly, 77-78. sz., illetve 167. sz. Ebből a 77. sz. az Ötvös Sáráé.
    Adatközlőnk még gyermekkorában hallotta Kibéden az öregektől: a századforduló utáni években „jött divatba”. Népszerűségéről Ötvös Sára ezt mondta: „Énekeltem biza, mikor s hogy; régebb sokszor, mostanában kevésszer fúvom. A mostani fiatalság már nem tudja.”
    Az újboli énekléskor (9 év múlva) Ötvös Sára csak az első versszak szövegében változtatott: bemegy helyett menyen; kér helyett kikér; még helyett már. Elhagyott tehát, illetve bepótolt egy-egy igekötőt, majd az időhatározószót cserélte föl más időhatározószóval. A dallameltérések egészen lényegtelenek voltak. A közölt dallam átmenetet képez a népdal és a műdal között.

(Ráduly 1979: 132-133.)