Patkós Bandi
Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd
1. Patkós Bandi bemegy a csárdába,
Tíz lice bort kér az asztalára.
– Kocsmárosné! – így adja a jelszót –
Ki látott még egy lovon hét patkót?
2. Ki nem látott, jöjjön ide, lásson,
Négyet visel ez a piros Bársony,
Az ötödik magam vagyok, nemde,
S a másik kettő csizmámra van verve.
32. Patkós Bandi
A Patkó testvérekhez (Pista és János, akik 1862-ben haltak meg) fűződő balladatöredékek tárgyalásakor Vargyas Lajos megemlíti, hogy „A Bandi név az egyik elterjedt pnyvafüzet nyomán terjedt el” (Vargyas, II. 690.). Minden bizonnyal Kibéden is az irodalmi feldolgozás segítette elő meghonosodását. „Emlékszem, hogy a színpadon is szerepeltük a Bogár Imrét, vagy 40-50 évvel ezelőtt, s ott is énekeltük” - mondta az egyik énekes. Balladánkra Seprődi még nem talált rá. Három változatát lásd: Ráduly, 77-78. sz., illetve 167. sz. Ebből a 77. sz. az Ötvös Sáráé.
Adatközlőnk még gyermekkorában hallotta Kibéden az öregektől: a századforduló utáni években „jött divatba”. Népszerűségéről Ötvös Sára ezt mondta: „Énekeltem biza, mikor s hogy; régebb sokszor, mostanában kevésszer fúvom. A mostani fiatalság már nem tudja.”
Az újboli énekléskor (9 év múlva) Ötvös Sára csak az első versszak szövegében változtatott: bemegy helyett menyen; kér helyett kikér; még helyett már. Elhagyott tehát, illetve bepótolt egy-egy igekötőt, majd az időhatározószót cserélte föl más időhatározószóval. A dallameltérések egészen lényegtelenek voltak. A közölt dallam átmenetet képez a népdal és a műdal között.
(Ráduly 1979: 132-133.)