Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Nem messzi van ide Kismargita
Gyűjtő:
Ráduly János
Gyűjtés ideje:
1967-12-03
Gyűjtés helye:
Kibéd
Közlő:
Ráduly János
Közlés ideje:
1975
Megjelenés helye:
Ráduly 1975: 121/99. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
Ötvös Elekné Árgyó Katalin, 58 éves
Szöveg
Nem messzi van ide Kismargita,
Körös-körül follya jazt a Tisza.
Közepébe van egy híres csárda,
Melybe mulat egy betyár bújába.
– Kocsmárosné, kűdje ki ja betyárt,
Ha nem jő ki, hát adja meg magát.
– Ki se menyek, meg se adom magam,
Kinek tetszik, vigye jel a lovam.
A lovamot nem annyira bánom,
A rávaló szerszámom sajnálom.
Szügye alatt sárga bugyilárom,
Melyben fekszik négyezer dollárom.
Egyet adtam a pej paripáér,
A másikot rávaló szerszámér.
Harmadikot egy szép barna lányér,
Kit nem adnék szélles ez világér.
Megjegyzés
97–99. Nem messzi van ide Kismargita. I–III.
Seprődi 1912-ben közölte az első változatot Kibédről (Seprődi, 1974: 346; Marosszéki, 1912: 294.). ma is népszerű ballada a faluban, főleg az öregek ismerik. 50–70 évvel ezelőtt lett „divatos nóta”. Munka közben, a mezőn s a fonóban gyakran énekelték. Férfiak és nők egyaránt kedvelték. A fiatalok körében egyre ritkább. „Más nóták járnak” – mondták. Több dallamot is hangszalagra vettem, de romlottak, közölhetetlenek voltak. A Kismargita helységnév következetes szerepeltetése arra utal, hogy a ballada a Dél-Bánságból kerülhetett Erdélybe.
(Ráduly 1975: 184.)
Támogatók
Partnerek
