Nem messze van ide Kismargita
Papp Károly, 45 éves
Nem messze van ide Kismargita,
Aztat a víz köröskörül mossa,
Közepébe a bakonyi csárda,
Abban iszik egy betyár magába.
Amott jönnek nyolcan a zsandárok,
Jaj de szépen fénylik a csákójuk,
Amott jönnek nyolcan a zsandárok,
Egyenesen bé Kismargitára.
– Jó estét, te cifra csaplárosné!
Hát az a szép szilaj csikó kié?
– Jó bort iszik annak a gazdája,
Most jött ide, nincs egy félórája.
– Küldje ki hát annak a gazdáját,
Nem bántsuk mi, csak adja meg magát,
– Ki se megyek, meg sem adom magam,
Ha úgy tetszik, vigyék el a lovam.
A lovamat nem annyira bánom,
Csak a nyergem, szerszámom sajnálom.
Szügyelője a bugyelárisom*,
Abban hever százezer forintom.
Százat adtam ezer csikóér,
Százat adtam rávaló szerszámér,
Százat adtam egy szép barna lányér,
Kit nem adnék az egész világér.
* pénztárca
70–73. Nem messze van ide Kismargita
E nagyon elterjedt balladát Szatmár megye minden kistáján egyaránt ismerik. Összesen huszonhét változatot, töredéket jegyeztünk föl, legtöbbet dallammal. A magnószalagra vett dallamváltozatokat négy dallamtípusba soroltuk. A balladát a legfiatalabb korosztályúaktól a legidősebb korú adatközlőkig ismerik.
A 71. sz. dallamot vö. az 50. és 86. sz-val.
Vö.: Ortutay – Kriza, 200–201. sz.; Albert – Faragó, 120–122. sz,; Jagamas – Faragó, 159.sz.; Ráduly, 97–99. sz.; Vargyas, 114/203. sz.
(Bura 1978: 210–211.)