Nem messze van ide a Hargita
ismeretlen
Nem messze van ide a Hargita,
Tisza, Duna körös-körül járja.
Közepébe a lebuki csárda.
Amint látom, jőnek a zsandárok ||
Még messziről fénylik a csákójuk.
Jön a zsandár, elöl a káplárja,
Idenöst[?] a lebuki csárdába,
Jó estét, jó estét, lebuki csárdásné,
Hát az a szép pej paripa kié?
Jó bort iszik annak a gazdája,
Most jött ide, nincs egy fél órája.
Küldje ki hát annak a gazdáját,
Mi nem bántjuk, csak adja meg magát.
Hej, de biz én meg se adom magam,
Ha úgy tetszik, vigyék el a lovam!
A lovamot se annyira bánom,
Csak rajta a szerszámom sajnálom.
Szügyelőben van a bugyellárisom,
Ott van tízezër forintom.
Százat adtam egy szép paripáé’,
Százat pedig rá való szerszámé’,
Egy aranyat egy szép barna lányért,
Kit nem adnék széles a világért. ||
Ez a betyár szereti a táncot,
Nagyváradon zergeti a láncot.
Olyan szépön szól a sorkanytyúja,
A vármegye csodálkozik rajta.
241. Nem messze van ide a Hargita (Vargyas)
Lelőhely: AKKvár–MsU 1579/2a: 16–18. lap 55. sz. Daniel Lajos kézírása.
Másolata nem került elő a Kanyaró-hagyatékból.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 750.)