Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Nem loptam én életemben
Gyűjtő:
Kurta Enikő
Gyűjtés ideje:
1974-01
Gyűjtés helye:
Csíkszentgyörgy
Közlő:
Albert Ernő
Közlés ideje:
2004
Megjelenés helye:
Albert Ernő 2004: 167/74. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
András István, 50 éves
Szöveg
Nem loptam én életemben,
Csak egy lovat Debrecenben,
Mégis rám verték a vasat,
Babám szíve majd meghasadt.
Zörög-zörög a vasajtó,
Talán jön a tömlectartó?
Megvizsgálja fejem alját,
Nem ástam-e ki az alját?
Nem alszom én tulu-párnán,
Csak a vaságy négy deszkáján,
A lájbival takarózom,
Jaj de keservesen alszom.
Hadd el, hajdú, majd megbánod,
Hogy a rabot te így igázod,
Mer a hátadból szíjat vágok,
Eljárod a rókatáncot.
Megjegyzés
Faragó József megállapítása, hogy a rabénekek legalább három rétege keveredik. A legrégebbiek a klasszikus balladákkal egy időben keletkezhettek, a későbbiek a betyárballadákkal rokoníthatók, azt követően egyike-másika a betyárvilág letűnte utáni időszakra utal.
A különböző típusú rabénekek sokaságából Vargyas Lajos 403 változat szövegét vizsgálta (II. 1976. 714–744.), azzal a megjegyzéssel, hogy ez a költészet a magyar parasztság alkotása, az emberi szervezkedések, a lázadás, a kegyetlen büntetés, a fájdalom megszólaltatása.
Néhány újabb kiadványban található rabénekek:
1–13. Albert Ernő-Faragó József 1973. 166–176:77–89.; 14–34. Adatok: 481:466–473.; 35. Jagamas JánosFaragó József 1974. 220:216.; 36–59. Ráduly János 1975. 84–98: 46–69.; Adatok: 60–64. Uo. 165–166:160–165.; 65–72. Ráduly János 1979. 78–84:19–26.; 73–76. 109–111:75–78.; Adatok:77–80. Uo. 183:293–296.; 81–84. Ág Tibor-Sima Ferenc-Mórocz Károly 1979. 307–311:37.a.,b.,c.,d.; Adatok:85–88. Uo. jegyzetek.; 89–119. Uo. Utalás 31 adatra.; 120–133. Pozsony Ferenc 1984. 166–174:65–78.; Adatok: 134–151. Uo. 242:264.; 152–158. Albert Ernő 2000. 57–62:21–27.; 159–160. Uő. 2001. 39–40:13–14.; 161. Sebestyén Dobó Klára 2001. 196:172.
A felsorolt adatok különböző típushoz tartozó énekekre vonatkoznak. Az említett 403 lelőhelyet újabb 161-el bővítik, így összesítve 564 változat adatait soroltuk fel.
A 71. számú változat éneklésekor Both Amália 1952-ben elmondotta, hogy ez az ének egy csángólányról szól, akit a csíkszeredai börtönbe 1945-ben zártak, mert lakásukon fegyvert találtak. „Ő nem volt hibás - mondotta -, csak reafogták. Valaki úgy tette oda”. Az énekes a 72. számúhoz azt fűzte: „A férjem volt a bátyjával bezárva, s ott tanolták a fegyházban. Aztán úgy átformálták”.
(Albert Ernő 2004: 317-318.)
Támogatók
Partnerek
