Címek

1 a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Évek

1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen

Helymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

II. Betyár-, rab- és történeti énekek » Betyárballada

Nem akar már az én nyájam legelni

Gyűjtő: ismeretlen

Gyűjtés ideje: 1892–1896 májusa között

Gyűjtés helye: Felsőzsuk

Közlő: Olosz Katalin

Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 447/264. sz.

Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

ismeretlen

Szöveg

1. Nem akar már az én nyájam legelni,
Csengettyűjét szomorúan csengeti.
Idegen szagot érez a pusztában,
Hátra nézek: jő két csendőr utánam.

2. Két csendőrnek nincsen olyan hatalma,
Hogy engem a nyájamtól behajtana.
– Én addig a nyájamat itt nem hagyom,
Míg ki nem jön a csárdából számadóm.

3. A számadó nem vette ezt tréfára,
Felvette a rézfokost a vállára.
– Csendőr uram, ide üssön csak egyet!
Isten úgyse’, földig verem le kendet!

4. A csendőrnek nincsen egyéb kérdése:
Hová való születésű s a neve.
Kolozs megye, Felsőzsukon születtem,
Apám se’ volt, mégis számadó lettem.

Megjegyzés

264. Nem akar már az én nyájam legelni (Felsőzsuk)
Lelőhely: EA 2276: 214. lap, 156. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 753–754.)