Ne sírj, rózsám, ne könnyezz

Ürmösi Kálmán énekeskönyvéből

1. Ne sírj, rózsám, ne könnyezz,
Ne sírj, ha tudtodra lesz,
Hogy engem a sír fedez:
Mindnyájunknak sorsa ez!

2. Esztendeje lankadok,
Mint a virág, hervadok.
Érzi szívem, nincsen ír
Számomra más, csak a sír.

3. Itt a holtak mezején
Egy új sírban nyugszom én.
Melyik az én sírom itt,
Sírkeresztem megtanít.

4. Rózsa virít mellette,
Azt a hűség ültette.
Szakíts egyet, s emlékezz,
Hogy éltünknek képe ez.1

5. Mondd meg az ifjúságnak,
Ne higgyen a világnak:
Csalfa volt, és lenni fog.
Isten hozzád, légy boldog.

6. Rám fútt a halál szele:
Ég már húgod kebele;
Csak te, bátyám, nem tudod,
Hogy már haldoklik húgod.

7. Hív szülőim siratnak,
Testvéreim jajgatnak;
Bár még egyszer ajkamat
Nyújthatnám, végcsókomat.

8. Sírom szélén állok már,
Mely sötét öblébe zár:
Elhervadtam, mint a dér. –
Isten hozzád, jó testvér!

9. Ha még e vidékre érsz,
Honunk határiba térsz:
Ne szánd fáradságodat,
Keresd fel a síromat.2

1. Így is: Hogy énnékem képem ez.

2. Mind az első [szabédi–szentgericei], mind e harmadik változatot több írott dalgyűjteményben (Kolozsvár, Torockó stb.) sikerült feltalálnom, mi e dalok széles elterjedésére mutat.

(Kanyaró 2015: 519.)

313. Ne sírj, rózsám, ne könnyezz (H. n.)
Lelőhely: EA 2276: 344. lap, 271. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.
 Kanyaró megjegyzése: „1–6. szak, mint előbb a 3. kivételével”. Kanyaró ezt a megjegyzést a címsort helyettesítő „Ugyanaz más változatban” alá írta, s csak a 6–9. versszakot írta le. A millenniumi gyűjteményben eggyel előbb a sepsikőröspataki változat van, de azt sem írta le teljes egészében Kanyaró, hanem visszautalt a szabédi–szentgericei változatra. Közlésünkben tehát a szabédi–szentgericei változatból másoltuk át a megfelelő strófákat.

313.1. Az ének eredeti feljegyzése Ürmösi Kálmán énekeskönyvében: AKKvár–MsU 1403: 29–30/43. sz. Ürmösi Kálmán kézírása.

Ne sirj a halott testvér sirjánál

1. Ne sirj rozsám ne könnyez
Életünknek képe ez ^{Ne sírj, ha tudtodra lesz}
Ne sirj ha tudtodra lesz ^{Hogy engem a sír fedez}
Hogy engem a sir fedez. ^{Mindnyájunknak sorsa ez!}

2. Esztendeje lankadok
Mint a virág hervadok
Érzi szivem hogy nincs hiv ^{nincsen ír}
Számomra már ^más csak a sir

3. Itt a holtak mezején
Egy uj sirba nyugszom én
Melyik az én sirom itt
Sirkeresztem megtanitt

4. Rozsa virul ^virít mellette
Ezt a hüség ültette. ||
Hogy énnékem képem ezz[!] ^{Szakíts egyet s emlékezz,}
Szakász egyett ’s emlékezz. ^{Hogy életünk képe ez.}

5. Mond meg az ifjuságnak
Ne hidjen az világnak
Csalfa volt és lenni fog
Isten hozzád légy boldog

6. Rám fút az halál szele
Ég már hugod kebele
Csak te bátyám nem tudod
Hogy már haldoklik hugod

7. Hiv Szülöim siratnak
Testvéreim jajgatnak
Bár még egyszer ajkamot
Nyujthatnám vég csokomot.

8. Sirom széllén állok már
Mely sötét öblébe zár.
Elhervadtam mint a dér
Isten hozzád jo testvér

9. Ha még e vidékre érsz
S honunk határiba térsz ||
Ne szánd fárádcságodott
Keresd fel a siromot.

313.2. Az ének további másolata (a forrás megjelölése nélkül): AKKvár–MsU 2293: 113–115 lap. Ismeretlen kéz írása.

313.3. Az ének további feljegyzései:
• AKKvár–MsU 1155: 23–24. lap (Torockó, 1846)
• AKKvár–MsU 1212: 22^v–23, 43^v–44. lap (Torockó, 1856)
• AKKvár–MsU 1235: 37^v–38^v (H. n., é. n. *Nagy István énekeskönyve)

 A megszokott strófák mellett ez a változat három újabb versszakot is tartalmaz. Az a versszak után, mely a sepsikőröspataki változatban az utolsó, még az alábbiak következnek:

Oh, szép rozsa koszoru
Ne légy Annám szomoru
Mert tsak érted édesem
Vér a’ szivem sebesen.

Sem pompa sem gazdagság
Sem világi méltóság ||
Elnem választ te tölled
Holtig lészek én hived.

A’míg testem porrá tér
S míg eremben egy tsep vér
Holtig érted édesem
Vér a’ szivem sebesen.

• AKKvár–MsU 1236: 97–97^v (H. n., é. n. )
• AKKvár–MsU 1246/XIII: 197–197^v (Szívet gyönyörködtető világi énekek, [Torockó ] 1851)

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 787–790.)