Ne menj el hazul
Selyemkeszkenyőjit fejire kötette,
Selyemköntesit is magáro felvette.
Anyám, idesanyám, tíz arany gyűrümet,
Tíz arany gyűrümet tegyem az ujjamba,
Tíz ezüst pengőjit tegyem a zsebembe!
Sem szél nem fuvintatta, sem ág nem ágingatta,
Mégis selyemruhája kettéhasadatt.
Anyám, idesanyám, mi annak az oka?
Szél nem fuvintatta, ág nem ágingatta,
Mégis az én ruhám kettőbe hasadatt!
Anyámé, anyámé, ne menj el, ne menj el,
Ne menj el hazul a hajdúleginyekkel!
Mert jel mutatódatt, hogy tíged megölnek
Hosszú rengetegen, nagy sűrű erdőben.
Szóll a hajdúlegény: én immá megöllek.
Húzd le a gyűrűdet, tíz arany gyűrűdet!
Tíz arany gyűrűmet azt mind neked adam,
Csak ne ölj meg ingem, vitéz hajdúleginy!
Má én tiged csak megöllek.
Tíz ezüst pengőmet azt is neked adam,
Azt is neked adam, csak ne ölj meg ingem!
Má én tiged csak megöllek.
Vírem a víreddel egy patakat mossan,
Csontam a csontaddal egy sírba nyúgudjan,
Lelkem a lelkeddel mennybe múlatazzan!
A szerelmese látogatására a hajdúkkal útnak induló és gyilkosság áldozatául esett leány, Bíró szép Anna tragikus történetét eddig csak székely balladaváltozatokból ismertük, most a földrajzi előfordulás köre egy észak-mezőségi változattal bővül. Az itt közzétett darab töredékes, kihagyásos, sőt gyaníthatólag benne két balladatöredék keveredett egybe. A hajdúkkal útnak induló leány balladájának a klasszikus balladák közé tartozását az is bizonyítja, hogy sok rokon vonást mutat a hasonló tárgyú klasszikus francia változatokkal.
Solymossy: MNépr.2 III, 101, 125. — Csanádi—Vargyas 422, 468—9. — Vargyas, MB. 12—4. — Ortuta —Kriza 741.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 630.)