Molnosi Jánosné

Ablakba’ könyököl Molnosi Jánosné,
Ott himet varr vala fekete selyemmel,
Hol selyme nem éri, a könyivel tölti;
Lábával rengeti kis futkosó fiát:
Beli fiam, beli, Molnosi Samuka,
Beli, fiam, beli, Molnosi Samuka,
Ha az isten neked ád érned emberkort,
Ne hídd te apádnak a Molnosi Jánost,
Hanem hídd apádnak a dersi főbirót!

Ajtóba hallgatá jó Molnosi János:
Nyiss ajtót, nyiss ajtót asszony feleségem.
Mingyárt megnyittatom, édes jámbor uram.
És Molnosi János az ajtót berugá.
Meg ne tagadd asszony, mostan beszédedet!
Nem tagadom uram, a szolgálót szidtam. –
Megtagadád asszony, úgy e beszédedet?
Meghagyom életed, hogy ha nem emlited
A dersi főbirót; de ha megemlited,
A fejét vétetem ő neki és néked.
Dehogy nem emlitem, el sem is felejtem,
Az eszemből soha, soha ki sem vetem,
Fejem a fejivel egy gödörbe szálljon,
Vérem a vérivel egy patakot mosson,
Lelkem a lelkivel isten előtt álljon!

És Molnosi János haragra gyúlada,
A dersi főbirót ő rögtön hivatja;
A dersi főbiró mihelyt oda ére,
Mind a kettőt egybe állitá ő térdre,
És mind a kettőnek fejit elütteté,
És mind a kettőt egy gödörbe téteté.

Kriza János 1866b (Fővárosi Lapok) – Ua. in MNGY III. 1882: 17–18/10. sz. Mónusi Jánosné címen. – A ballada szövegét több változtatással közölte Gyulai Pál: mindenek előtt megváltoztatta a balladahős nevét (Molnosi Jánosnéból Mónusi Jánosné lett), a ballada elején két helyen is módosította a szórendet, a továbbiakban egy-egy szót kicserélt (szidtam~hittam, a mint~mihelyt) illetve néhány népi szóalakot irodalmi nyelvire írt át (vérivel~vérével, fejivel~fejével, téteté~teteté). A szövegalakítás egy részére magyarázatot kapunk abból a kéziratból (EA 10789), mely Kriza János néhány, a Fővárosi Lapokban közzétett folklórközleményéről készült másolatot tartalmaz. A kéziratcsomó első oldalán található Molnosi Jánosné balladáját a másoló eleve Monusi Jánosné címmel kezdte átírni, s a családnevet végig, következetesen Monusi-nak írta. (L. a Mellékletben a 22. számú írásképet) Feltehetően a balladahős nevét ilyen hangalakban ismerte, ha máshonnan nem, az MNGY első kötetéből, melynek 233. oldalán  található Monusi Jánosné egy töredéke Szabó Sámuel gyűjtéséből. A szórendi felcserélések szintén a másolótól származnak, a többi változtatás viszont Gyulai számlájára írható, esetleg a nyomdász tévedésének tudható be (a szidtam~hittam esetében a kéziratban világosan a szidtam szó szerepel, akárcsak a vérivel, fejivel szavak másolatában az i-s alak. A másoló kilétét nem ismerjük, de nagy a valószínűsége annak, hogy Benedek Elektől származik a kézírásos másolat. Feltételezésünket Benedek Elek egy nyilatkozatára alapozzuk: eszerint Gyulai őt bízta meg, hogy a Kriza-hagyatékból és a lapokban szétszórt publikációkból szedje össze az MNGY harmadik kötete számára a publikálható anyagot. (L. Benedek Elek 2006: 118.)
A kéziratos másolat egyben jó példája annak is, hogy a 19. század folklórral foglalkozó értelmiségijei mennyire nem törődtek a balladák versformájával és strófabeosztásával. Kriza János tizenkét szótagból álló, hosszú sorú, szabálytalan szakaszokra osztott verset közölt a Fővárosi Lapokban, a másoló a hosszú sorokat két hat szótagos sorra osztotta, s tagolatlanul írta le a ballada szövegét. Az MNGY-ben viszont ismét a hosszú sorú szöveget látjuk viszont, jóllehet csaknem biztosra vehető, hogy Gyulai a kéziratos másolatot használta a ballada sajtó alá rendezésekor.
Molnosi Jánosné balladájával kapcsolatban fel kell vetnünk még egy problémát, amelyet először Vargyas Lajos érintett. A balladáról írva Vargyas megjegyezte, hogy a „Végén nem teljesen hitelesnek látszó kiegészítés olvasható.” (Vargyas Lajos II. 1976: 246.) Egyetértve Vargyas Lajossal, s tudva Gálffy Sándor ballada-kiegészítő tevékenységéről, óhatatlanul felmerül a gyanú, hogy talán ez a ballada is megjárta Gálffy ballada-csiszoló műhelyét. Bizonyíték nem áll rendelkezésünkre, sem a levelezésben, sem Kriza feljegyzései között nem találtunk utalást még csak arra sem, hogy Gálffy gyűjtése volna a Molnosi Jánosné, de mint eshetőséggel számolnunk kell Gálffy Sándor alkotó közreműködésével.
– Ua. in SZNGY I. 1956: 40–41/13. sz. Mónusi Jánosné. Az MNGY szövegét reprodukálja.

(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 626-627.)